Király-ságunk mindennapjai

Sajnos hétfő hajnaltól a mai napig egy stressz volt az életünk. Féltem, nehogy komolyabb baj legyen, de szerencsére már minden rendben. Hogy mi történt? Röviden az események: vasárnap éjszaka ugyanúgy telt mint az eddigiek. Laci dolgozott, én voltam itthon a kicsivel. Adri megint nem aludt, két óránként kelt, de ezt már lassan megszokom, nem gyanakodtam semmire, mígnem hajnali négykor az újabb ébredéskor éreztem, hogy Adri homloka nagyon forró. Azonnal megmértem a lázát, 39,5 fok volt. Kétségbe estem, ilyen magas lázzal még felnőttnél sem találkoztam. Panadol Baby szirup után hívtam az ügyeletet. Reméltem kijönnek. Nem. Azt mondták, nyugodjak meg, a szirup elég, jön a foga, vagy vírus. Majd reggel szóljak a körzeti orvosnak. Közben Adri elkeseredetten sírt, bágyadt volt, és sápadt. Aztán megjött Laci, áthívtam anyut, ő segített a hűtőfürdőben, mert ilyet még nem csináltam. A láza lement 38,8 fokra. Ez még mindig magas. Anyu bejelentette a körzeti orvosnál, aki éppen a közeli bölcsiben volt és már jött is. Kezdődő influenza, 3 fajta lázcsillapító, sok folyadék, bízzunk benne nem lesz gond, ha nem múlnak a tünetek, kijön megint. Azonban szerencsére estére már csak 37,6 fok volt a láza, ettől függetlenül megint szörnyű éjszakánk volt, főleg azért, mert Adri minden rezdülésére felriadtam. Reggelre azonban elmúlt a láza, és ma egész nap tünetmentes volt: nincs láz, se köhögés, és csak 2 tüsszentés volt, sőt az orra sem váladékos. Remélem mostmár minden rendben lesz!!! Mi mindent megteszünk, hogy ez így legyen.

Az elmúlt napokban elhanyagoltam a blogunk vezetését, de erre ismét csak nyomós érvem van: Adri. A kislányunk egy igazi örökmozgó, nem alvó, nagyon eleven kis csibész. Mi pedig apukájával már a teljes kimerültség szélén állunk. Nappal általában kétszer egy órát alszik, éjszaka pedig két óránként ébred, bár ma ezt sikerült óránként produkálnia. De szerencsére nem beteg, mosolyog, kiabál, beszél egész nap. Az új hangok: befbefbef, abapapf, mememe, bababa és aranyosan cuppog. Próbál lépegetve haladni a szekrénybe, kiságyába kapaszkodva, de ezt azért még nem engedjük neki. Egyébként mindenhova követ, továbbra is együtt mosunk, főzünk, a legújabb trükk pedig: nagyon gyorsan felborítja a szemetest és kipakolja a tartalmát. Muszály állandóan résen lennem, nehogy baj történjen. Ezért nagyon örülök a járókának, amit nagyitól kapunk jövő héten, így legalább korlátozva lesz egy kicsit a mozgástere, bár attól tartok Adri ennek nem fog úgy örülni, mint én.

Merengve

Ma voltunk a doktor néninél, havi ellenőrzésen. A számok: Adri 7390gr és 66 cm. 4 foga jön felül, ezért nem alszunk már 3 hete. És valószínűleg még hetekig nem fogunk. Viszont a mostani szurit elég jól viselte kicsi lányunk, csak akkor sírt fel, amikor beadta a doktor néni, utána megnyugodott. Ez volt a második pneumococcus elleni oltás. Folytatás márciusban.

Adrival élmény minden nap! Nem unatkozunk. Csütörtökön meglátogattak minket Szisziék. Tündéri volt a két lány együtt! Képek itt!

Pici lányunk újabban mindenhova bemászik, ahova tud, és mindent lepakol, amit elér. Úgyhogy másból nem áll egy napom, mint folyamatosan felmosok, keresem a lányom, az egyébként 30 nm-es albérletünkben és visszapakolom Adri által leszedett, leráncigált tárgyakat. Kicsi lányom olyan mint az árnyék: mindig ott van ahol én is, és ezzel sportszerű akadályokat telepít elém: különböző tánclépésekben ugrándozok a lakásban, azt figyelve hol nem lépek rá sajtkukac porontyomra. Ma reggel például jött utánam a fürdőszobába, és segített mosni: amit én bepakoltam a gépbe, azt ő módszeresen kipakolta. Képekkel illusztálva itt! Ilyen mozgalmasan telnek a napok mostanában kis családunkban.

Adri éppen a kiságya alól mászik elő

Adri babánk amióta szélsebesen mászik, és minden lehetőséget megragad arra, hogy felálljon, nincs egy nyugodt percünk sem. Jön utánam mindenhova, például a fürdőszobába, konyhába is. Küszöb?? Ugyan már! Nem akadály! Így történt meg az is, hogy miközben tegnap főztem az ebédet a konyhában, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kicsi lányom a konyha küszöbéről mosolyog rám, majd máris a nyitott szekrényajtó előtt ül, és pakolja ki a reszelőt, szeletelőt... Micsoda óvatlanság! Mostantól jobban oda figyelek majd, mit hagyok nyitva és mit nem, mert ha Adri is beköltözik az egyébként egyszemélyes konyhánkba, kénytelen leszek én kiköltözni és alternatív főzési lehetőségeket alkalmazni. 

Egyébként a legújabb hír, hogy Adri mostmár önállóan közlekedik az ágyunkon is. Ügyesen mászik le róla és mászik fel rá. Bár az igazsághoz hozzá tartozik: fekhelyünk nyitva mindösze 10 cm-re van a talajtól, tehát annyira nem magas, de így is örülünk, hogy rájött milyen technikával tud felmászni valahova! 

Állni, állni, mindig csak állni...

Múlt héten arra gondoltam, írok egy vicces bejegyzést arról, hogy van egy "kiskutyusunk". De valahogy mindig történt valami, ami megálljt parancsolt a gondolataim lejegyzésének. Ma pedig már nem is lenne aktuális ez a bejegyzés, ugyanis hétfőn a "kutyusból" kisbaba lett, aki felállt!! Íme az elmúlt napok történései röviden.

A legfontosabb hír: Adri a hét elején nagy elhatározásra szánta el magát - ahogy egy kedves ismeretlen mondta - ugyanis úgy döntött a saját lábára áll, és felkapaszkodva a kiságyának rácsain: felállt! Ez csoda a számunkra hiszen még csak 6 és fél hónapos! Meg is ijedtünk, hogy nem lesz ennek káros következménye, de reméljük nem lesz gond belőle. A pici pedig nagyon élvezi, hogy mostmár más szemszögből láthatja a világot! Azonban ez azzal is jár, hogy egy szabad, nyugodt percünk sincs, csak akkor, ha csöpp gyermekünk álomra hajtja kis buksiját. Ugyanis Adri mostmár miden nagyobb dologhoz oda mászik és próbálja magát álló helyzetbe tornászni. Miután pedig ez sikerül, nagyot huppan, és sajnos nem mindig a popsijára, van hogy a hátára esik, vagy a hasára, szóval a lehetőségek tárháza elég széles! Ez pedig azt jelenti, hogy én ki-be rohangálok a szoba és a többi helység között mint valami félőrült, ahogy valami fura zajt hallok. Adri azt hiheti teljesen hibbant az anyukája, mert hol fakanállal a kezemben jelenek meg a szoba ajtajában, hol a hajszárítóval, szennyes ruhával, partvissal... Ő pedig az aggódásomat mindig egy mosollyal jutalmazza, bár néha inkább morocosan néz, amikor 5 percen belül tizedszerre kérdezem meg tőle, hogy "Adri minden rendben?" Ilyenkor olyan, mintha azt mondaná: "Anyu hagyjál játszani, úgy is ordítok, ha valami nem tetszik, ismersz, nem?" Persze ettől nem nyugszom meg, de ez már az én bajom.

A másik esemény: végre nem nyuszi ugrásban közlekedik kicsi lányunk, hanem mászik, négykézláb, és nagyon gyorsan. Így tehát eldugtuk a kábeleket és azt hiszem a cd állványt is el kell tennünk valahova, mert ma majdnem magára borította. Adri hihetetlenül élvezi a mozgás adta szabadságot. Felfedezi lakás minden szegletét újra és újra, hol a szobában a szekrénynél találom, hol az előszobában, hol pedig hirtelen azt veszem észre, hogy a konyha előtt fekszik és nézi mit csinálok,mint például ma is. Csodálatos érzés, hogy az életünk része és most már nem csak mi, hanem ő is érdeklődik irántunk. Ma reggel például arra ébredtünk, hogy a kiságyában a felénk eső részhez mászott és minket nézett, majd amikor észrevette, hogy mocorgunk, elkezdett "beszélni" hozzánk, majd amikor ránéztünk ránk mosolygott! Csodás reggel volt!

Képek itt!
 

Felállva minden más!

Arra gondoltam ebben a bejegyzésben visszaemlékezem az elmúlt év történéseire, aztán úgydöntöttem nem teszem. Hogy miért? Számunkra a 2008-as évnek június 20-a óta van értelme, Adri születése új dimenziókat nyitott meg előttünk. Persze az előtte lévő hónapok is sok izgalmat hoztak, de ezek jelentőségüket vesztették, mikor először hallottam felsírni Adrit. Panaszkodhatnék, hogy mennyire nehezek a hétköznapok, mert sok a gond, baj, de nem teszem, mert a sok öröm enyhíti a mindennapok keserűségeit. Pici lányunk a maga módján próbál felvidítani bennünket, és feledteti velünk a szürke hétköznapok bosszúságait. És ezért nagyon hálásak vagyunk neki! Így tehát nem összegzek, nem mérlegelem mi-minden történt, inkább bizakodom abban, hogy a 2009-es év meghozza a békét és a nyugalmat az életünkbe. Képek itt!

Kívánunk minden kedves családtagunknak, ismerősünknek, barátunknak szeretetben, egészségben, örömökben gazdag, boldog új évet!

Adri így búcsúztatta az óévet, kívánjuk maradjon ez így örökre!

Az elmúlt hetekben izgatottan vártuk a karácsonyt, bár nem csak azért, mert kíváncsiak voltunk mit szól majd a pici a szépen feldíszített fához, hanem azért is, mert családunkban elég sok probléma volt/van, és reméltük: ennek ellenére szép lesz az ünnep. Szép volt. Nálunk hagyomány, hogy a Szent estét anyunál (az egyik nagyi) töltjük, és ez most sem volt másképp. 24-én reggel 7-kor keltünk, és miközben Adri jóllakottan heverészett az ágyunkban, gyorsan végig gondoltuk, mit is kell ma csinálnunk: fát befaragni a nagyinál és itthon, díszítés, ebéd, csengőszó, izgatott ajándék csomagolás, vacsora, majd újabb csengőszó itthon, fürdetés, alvás. Nagyjából így is telt a nap. Miután mi is reggeliztünk, összepakoltunk, és átmentünk nagyihoz, ahol míg Laci befaragta a fát, Adri és én nagyinak segítettünk főzni, ami valójában úgy nézett ki, hogy a pici hol anyunál, hol nálam volt, éppen mikor melyikünk sütött-főzött. Mindeközben Laci befaragta a fát, a hugom elkezdte díszíteni, mi tovább ügyködtünk a konyhában, hites uram pedig hazaszaladt, itthon is felállította és fel is díszítette a mi kicsi karácsonyfánkat. Délután ötkor szépen felöltözve és némiképp izgatottan, hogy vajon Adri miképpen fogadja a fényárban úszó, gyönyörű karácsonyfát, vártuk a csengőszót, majd felhangzott a Mennyből az angyal, mi pedig megilletődötten léptünk a szobába. Miközben átölelve álltunk a fa előtt, és végig pörgettük gondolatban ennek az évnek a jó és rossz pillanatait (amiből, valljuk be őszintén, volt bőven) addig a csoda elmaradt: Adri laza nemtörődömséggel ült a karomban, cseppet sem törődve az előtte terebélyesedő csodás illatú és nagyon szép fával. Sokkal inkább az érdekelte, hogy miért vagyunk csendben, miért nem őt szórakoztatjuk, és ennek némiképp hangot is adott az ő kedves kis babanyelvén. Ezért mi sem töprengtünk tovább, boldog karácsonyt kívántunk egymásnak, és elkezdtük kicsomagolni az ajándékokat. Adri kapott sok mindent: fa etetőszéket, ami átalakítható asztallá, párologtató gépet, pelenkát, popsitörlőt, tejpépeket, mesekönyvet. Bár úgytűnt, lányunkat sokkal inkább a csomagoló papír íze érdekeli, ennek ellenére szerintem örült mindennek, főleg azért, mert mindenki körülötte ugrált, és ezt ő nagyon élvezte. Vacsora után hazajöttünk, majd miután lányunk itthon sem mutatott érdeklődést az egyébként nagyon szép karácsonyfa iránt, megfürdettük és letettük aludni bízva abban, hogy azért ez a nap neki is legalább annyira szép volt mint nekünk: az első karácsony hármasban. És azt hiszem Adri előbb megértette, mint bármelyikünk: nem a karácsonyfa, sem az ajándékok a fontosak, sokkal inkább a szeretet, amivel erre a napra (is) készülünk.

Képek a Linkblogban.

Mmmm, mi lehet benne?

Szinte felfoghatatlan, de már túl vagyunk az első 6 hónapon: Adri december 20-án volt fél éves!! Amióta megtudtam, hogy egy kis életet hordok a szívem alatt, megváltozott minden körülöttem. Roham léptekben telnek a napok, hetek, hónapok, nem győzök csodálkozni azon, hogy még csak nemrég örültem annak, hogy 2 csík van a teszten, aztán annak, hogy Adri megmoccant a pocakomban, világra jött és először ölelhettem magamhoz. És azóta annyi minden történt: forró nyári napok itthon, kellemes őszi séták, az első mosoly, amikor először nyúlt a játékaiért, az első forgás, kicsi fogak, új ízek, négykézlábon hintázás, sok mosoly és sok hiszti, de végtelen sok szeretet. És még csak most jön az igazi kihívás! Adri egy igazi sajtkukac: állandóan forog, változtatja a helyét, négykézlábra emelkedik és nyuszi ugrásban halad előre, megszerzi amit akar. Nem lehet már egy percre sem felügyelet nélkül hagyni, és még nem jár!!! De mi boldogok vagyunk hárman, és nagyon jó érzés, hogy bár az élet sok megpróbáltatást sodor elénk, rengeteg a problémánk, de ha hazajövök és becsukom magam mögött az ajtót, akkor a külvilág és a gondok, a sok bántó szó és keserűség kint marad, mert egy gyönyörű mosollyal találom szemben magam, és nekem, nekünk már csak egy a fontos: ez a mosoly soha ne hervadjon le Adri arcáról.

Adri pár percesen

Adri 6 hónaposan

Megvan, kibújt, túl vagyunk rajta!!! Örömmel kiáltjuk világgá, hogy kibújt Adri első fogacskájának a hegye. És ez már biztos. A bizonyítékok: koccant a kanál, miközben éppen azon igyekeztem, hogy valami ebédet próbáljak beleimádkozni a sajtkukac lányomba. Egyébként ezügyben vesztésre állok, ugyanis minden más előbb kap a fözelékből, mint Adri gyomra. Értsd a minden máson: keze, lába, arca, hordozó, parketta, ágy, pelenka, én. A második bizonyíték: miközben éppen a kezemet rágcsálta, jó szokásához híven, pici lányom ráharapott erőteljesen szegény ujjamra: garantáltan fájdalmas találkozás volt az első fogacskával! De remélem mostmár ő is és mi is megnyugodhatunk és egy darabig vége lesz a nyűgös, hisztis időszaknak!

Boldog elégedettséggel

A Linkblogban új képek segítségével lehet nyomon követni az elmúlt hetek eseményeit!

Adri megkapta élete első mikulás csomagját! Nagyon tetszett neki, ahogy zörög benne a sok finomság, mi pedig garantáljuk: nagyon finomak voltak a csokik! Jövőre már Adri fogja tesztelni a minőségüket!

Szinte elképesztő, hogy lassan ismét eltelik egy év! Tavaly már hármasban ünnepeltük a Nagyszakállú érkezését, bár igaz, Adri akkor még csak a pocakomban volt, és nem tudtuk még, hogy valójában Adri lesz, vagy esetleg Péter. De most, egy év elteltével, a lassan fél éves pici lányunkkal teljesen új értelmet nyernek az ünnepek, így december 6-a is. Bár a kicsi még nem sokat érzékel a körülötte lévő izgalomból, készülődésből, csak az tetszik neki, hogy a szaloncukor és a csoki mikulás papírja milyen hangosan zörög, és olyan szép színes. De jövőre már ő is tudni fogja, ki is Mikulás bácsi, és hogy valójában mit is ünnepelünk december 24-én. Most még csak kíváncsian figyeli, hogyan készülünk mi, a nagyok, az ő első karácsonyára, ami reméljük, nyugodt, békés, meghitt és szeretet teljes lesz.

Mindeközben újabb fejlemény is történt: Adri egy hete fordult először hátáról a hasára! Úgyhogy a forgás dolog kilőve, ezen is túlvagyunk! És nagyon büszkék vagyunk rá, de azt hiszem ő is magára, ugyanis amióta rájött, hogy nem csak hasról hátra, hanem már visszafelé is megy a forgás, egy nyugodt percem sincs. Ahogy leteszem az ágyra, máris forog, és azonnal a hasán van, nyúl a játékaiért, majd visszafordul a hátára és játszik, "beszél" a megszerzett tárgyhoz. Egyfolytában attól félek, nehogy leessen, mert a forgás következtében folyamatosan változtatja is a helyét. Ugyanakkor, most hogy rájött, hason is jó, kezd négykézlábra emelkedni és úgy rugózik, olyan, mintha elakarna indulni, de 5 másodperc után újra hason van, még nem bírja el a súlyát. De legalább próbálkozik!

Képek hamarosan!

Kicsit elhanyagoltam a blogunkat mostanában, mert Adri mellett egyre kevesebb időm jut az írásra, és ugyanígy a háztartási teendők ellátására. Porszívóznom kellene, felmosnom, stb. Mostanában csak 2 etetés között, amikor Adri éppen játszik a lábával, függönnyel, vagy valamely egyéb, a közelében lévő tárggyal, tudok elszabadulni, hogy gyorsan beindítsam a mosást, elmosogassak, majd teregessek, és megengedjem magamnak azt a luxust, hogy például hajat mossak. Ugyanis kicsi lányunk elképesztően önző, és anyukáját és apukáját is mindig maga mellett akarja tudni. Ami egyébként jó érzés, csak néha kicsit mással is kellene foglalkoznunk.

Adri rohamtempóban fejlődik. Amióta rájött, hogy a lába is befér a szájába, szinte egyfolytában azt kóstolgatja. Mostanában pedig egyre többet próbál a hátáról visszafordulni a hasára. Hasról hátra már 2 hónapja megy. Az is újdonság, hogy a hasán fekve nyúl a tárgyakért és így játszik velük. Szóval szépen lépeget előre a fejlődés rögös útján. Az étrendje is egyre változatosabb. A répa és a sütőtök nagy sláger, de szereti a krumplit illetve a krumpli+répa egyveleget, szereti a körtét, barackot, és ezek bármilyen formájú keverékét a sütőtökkel.

Egyszóval mostanában így telnek napjaink.

Boldog mikulást!

Adri nagyon eleven, vidám kislány. Mostanában pedig különösen az. Rengeteget "beszélget" velünk, a játékaival, és újabban sokat mesél a függönynek és a radiátornak is. Nagyon élvezzük a sok érdekes, új hangot, a sikontgatásokkal fűszerezett nevetését. Az már nem is hír, hogy sikerült a lábát a szájába vennie, és amióta erre rájött, gyakorlatilag szinte mindig tele van a szája, és a paletta igen változatos: játékok, vagy a keze, sokszor a lába, de természetesen az ennivaló sem elhanyagolható. Szóval, amikor épp nem "beszélget", akkor valamit rág, és persze szüntelenül folyatja a nyálát. Mindenre.

Amit azonban mostanában mégis a legtöbbet csinál, az a kúszás a hátán, hátrafelé!!!! Ez roppant érdekes, mert hiába próbálom tanítgatni, hogy próbáljon a hasán előre felé mászni, ezek a kísérleteim mindeddig kudarcba fulladtak. Adri villámgyorsan a hátára fordul a hasáról, és már kúszik is hátrafelé. Mindezt pedig olyan sebességgel teszi, hogy másodpercek alatt eljut az ágyunk egyik végéből, a másikba. Vagyis folyamatos odafigyelést igényel, ami nem baj, mert mi nagyon élvezzük ezt a sok újdonságot, amit a kicsi lányunk produkál.

Adri a kis bárány...

Szerencsére újra mindenki jó egészségnek örvend! Adri is meggyógyult, és mi is jól vagyunk. Ma voltunk a havonta kötelező ellenőrzésen. Az eredmények: Adri 6290gr és 63 cm. Szerencsére szép, nyúlánk kislány, de a súlya nem a legjobb. 360gr hízott egy hónap alatt. Azt mondta a doktor nénink, hogy ennél többet kellene, de nem aggódom, ugyanis a kicsi 2520gr született, holnap lesz 5 hónapos, és eddig 3770gr hízott. Ez azért nem rossz! Valamint 12 cm-t nőtt. Úgyhogy amíg ilyen jó a helyzet, és Adri 160ml tápszert eszik egy étkezésre, nem gondolom, hogy több ennivalót kellene bele erőltetnem!

Boldog, elégedett Adri baba

A fogacskák előbújása egyenlőre úgy tűnik, mégis várat magára. Mert hiába tűnt úgy, hogy kint van a hegyük, néhány nap elteltével nem találtuk őket. Márpedig vissza nem bújhattak, tehát logikus a gondolat: elő sem jöttek. Valószínűleg mi akartuk nagyon látni Adri duzzadt ínyén a kis fehér pontokat.

Néha nagyon nehéz Adrival az élet. Igazán szeretjük és lessük minden kívánságát, de van amikor egyszerűen nem jövünk rá mi a gond. Ilyenkor ő üvöltve ad hangot nem tetszésének, hogy lehet, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő azt elképzelte, és legszívesebben én is üvöltenék, hogy kérlek: csak 5 percig maradj csendben! De természetesen nem teszem. Ehelyett nagyot sóhajtva, mely sóhajban benne van az anyai szív minden keserűsége, hogy nem tudja, mit tegyen, hogy a gyermeke mosolyogjon mindig, újra Adri felé fordulok, és szánalmas kísérletet teszek arra, hogy kitaláljam, most mi nem tetszik a kisasszonynak.

Persze azért vidám perceink is vannak. Például ma, amikor is sikerült sokat játszanunk hiszti nélkül, élvezve a kettesben töltött meghitt perceket. Fotók a Linkblogban találhatók.

Adri állandóan ülni akar és folyamatosan jár a keze, lába

Napjaink szépen lassan telnek mostanában. Adri minden napra tartogat valami  meglepetést, és mi örömmel fogadunk minden apró vagy nem éppn apró újdonságot. Egyébként Adri, amellett, hogy egyre többet akar felülni, és most már ahogy nyújtjuk a kezünket, megragadja és ülő helyzetbe húzza magát, a lábát is kezdi felfedezni. Megragadja a bokáját, vagy a talpát és húzza maga felé! Már nem kell sok hozzá, hogy a szájába vegye a lábujjait is. 

Az elmúlt hétvégén vendégségben voltunk. Meglátogattuk nagyon kedves barátainkat: Zsoltékat és Erikáékat! Zsoltiéknál 6 hete született meg a második kislány, Abigél, aki igazán szép, és nyugodt baba, Hanna pedig már kész kis hölgy! A képek elárulják milyen boldog is az immár négytagú család! Erikáéknál pedig Timi kényeztette Adrit, nagyon jól állt a kezében a pici, biztosan ő is örülne egy kistesónak! :)

Timi ás Adri:

Balról jobbra: Hanna, Évi, Abigél, Laci, Adri, Tmi

Szerencsére problémák nélkül átvészeltük a hétvégét. Adrinak nem lett újra hőemelkedése, csak a hasmenés maradt, és annak következménye: nagyon csúnyán kipirosodott a popsija. Úgyhogy most ápolgatjuk, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. Mivel a pici nagyon szeret meztelenkedni, a lakásban pedig kellemes 26-28 fok uralkodik, ezért naponta hagyom 15-20 percet meztelenül, hogy szellőzön a popsija. Ő pedig nagyon élvezi ezt a fajta szabadságot, és becsületére váljék: eddig csak egyszer pipilt be egy kicsit. Ráadásul két napja reggel arra ébredünk, hogy "beszélget" a játékaival. Semmi hiszti, semmi ordítás. Sőt! Mikor meghallja a hangunkat elhallgat, majd amikor meglát az ágya fölé hajolva minket, mosolyog! Csodás reggeleink vannak, és ez jellemzi az egész napunkat is! Hogy mi történhetett? Ki tudja, én mindenesetre nagyon örülök ennek a fordulatnak! Fogacskák azonban még nem bújtak elő.

Adri mai bravúrja a rugózás. Történt ugyanis, hogy az ágyon hasra fektettük, ekkor ő jó szokása szerint megtámaszkodott a karján és nézelődött egy darabig, majd olyan mozdulatokat tett a lábával, mintha el akarná lökni magát, de ehhez még kicsi. Úgyhogy gondoltunk egyet, és Laci megemelte Adrit, megtartotta a hasánál, minek következtében ő a térdén támaszkodott és a karjával tartotta magát, majd elkezdett rugózni előre-hátra. Ez bizony jó kezdés a mászás megtanulásához!

Az első kísérlet...

Azt hiszem a fogzás probléma nem csak Adrit viseli meg, hanem az egész családot! Ma hajnalban, fél négykor arra ébredtem, hogy kicsi lányom hatalmasakat nyög. Mivel apukája dolgozott (sajnos nagyon sokat éjszakás) ezért én léptem a tettek mezejére. Illetve léptem volna, csakhogy mire összeszedtem magam annyira, hogy felfogjam nekem most ugranom kellene a kiságyhoz és megnéznem mi is történik pár lépésre tőlem, hirtelen csend lett! Vészjósló csend. Ez nem jó. Se nyögés, se sírás. Biztos baj van. Hirtelen magamhoz tértem és már a kiságy fölé hajolva lestem, hogy Adri lélegzik-e, minden rendben. Szerencsére nem volt semmi gond, viszont a feneke felől kellemetlen illatok tekergőztek fel hozzám. Mivel azonban a pici békésen szundizott, én is visszabújtam a jó meleg takarók közé. Fél öt: újabb nyögések. Na ennek már fele sem tréfa, azonnal ugrottam, és már fel is állítottam magamban a menetrendet: tisztába teszem, és magam mellé veszem, hátha megnyugszik, és vele együtt én is. Bevallom, nem vagyok egy nagy sport ember, de most büszke voltam magamra, mert a másodperc tört része alatt már a kiságynál voltam. Csakhogy Adri édesen szuszogott az oldalára fordulva, és szorongatta a kispárnáját, nem is törődve azzal, hogy én pedig olimpikonokat megszégyenítő gyorsasággal pattantam oda hozzá, segítő ölelést nyújtva. Így én is visszabújtam a párnáim közé, hátha nyerek még egy órát. És pont egy órát nyertem! Fél hat: újabb nyögés, mocorgás. Csak annyit láttam, hogy a kiságy fölött lévő zenélő forgó játékról lelógó macik vad táncba kezdenek. Na helyben vagyunk, gondoltam, most már biztos, hogy én jövök, és azonnal a tettek mezejére léptem. És valóban: Adri csenben, de annál kitartóbban húzta, vagy inkább tépte le a macikról egyenként a zoknikat, amiket anno azért tettem rájuk, hogy a sok szín mégjobban lekösse kislányunkat! (a leleményes anyuka, ugyebár!) Szóval mikor meglátott mosolygott, elengedte a macikat várva, hogy kiemeljem, és már meg is kapja a reggelijét. Csakhogy először jött a pelus csere. A látványon megdöbbentem, ugyanis születése óta Adri soha nem kakilt be reggel, csak az első étkezés után, most pedig tele volt a pelus, ráadásul hasmenése volt. Megijedtem, de tisztába tettem és megetettem. Mindezek után visszatettem aludni. Közben apukája is hazajött, akivel megosztottam aggodalmamat, de azt mondta nyugodjak meg, nincs semmi baj, majd figyeljük. Figyeltem. Fél nyolc: újabb nyögések. Ekkor már nem tétováztam, mivel Adri fel is kelt, kivettem a kiságyból, tisztába tettem, újabb hasmenés. Csakhogy most tűz forró volt a homloka. Megmértem  a lázát: 38.1 , de ebből levonunk 0,5 fokot, akkor is 37.6. Háromszor is megmértem, az eredmény nem változott. Szombat van, ráadásul ünnep. Hívtam az ügyeletet. Mivel Adri egyébként jó kedvű, mosolyog, az étvágya is rendben van, ezért azt mondta az ügyeletes doktor, valószínűleg hamarosan áttörik a kis fogacskák az ínyt, ezért van hasmenése és hőemelkedése, ne aggódjunk, így reagál a változásra a szervezete: kúp és sok szeretet. Na ez utóbbiból nincs hiány! Így tehát megkapta a kúpot, sok puszit, és ölelést, játszottam is vele egy nagyot, most pedig békésen alszik, akár csak az apukája! Remélem nem lesz semmi komolyabb baj még a nap folyamán!

Adri az elmúlt napokban nagyon nyugtalan volt, sokat sírt, vagyis inkább ordított. Próbára téve ezzel mind a kettőnk türelmét és szülői szeretetét. Hiába babusgattuk, sétáltunk vele órákig, igyekeztünk a kedvében járni, semmi eredmény, csak dobhártya szaggató ordítás. Aludni nem akart, csak maximum 20-30 percet egyszerre, de volt, hogy annyit sem. A pocakja nem fájt, láza nem volt, az orvos szerint a fogzás miatt fáj az ínye, csakhogy azon kívűl, hogy dagadt az ínye, fogaknak nyoma sincs!! No de ez is az élet velejárója. Viszont az étvágya remek! Sajnos az alma nem ízlik neki, semmilyen formában sem fogadja el. Ellenben a répa továbbra is sláger, az új kedvenc pedig, a számomra érthetetlen módon ehetetlen, de állítólag nagyon egészséges és tápláló sütőtökpüré!

Ma egyébként, napok óta először, végre újra mosolygós volt Adri! Reggel csendben várta a kiságyában, hogy végre mi is felébredjünk, és megetessük, tisztába tegyük. Miután pedig tele lett a pocak, boldogan kacarászva feküdt közöttünk, és csak beszélt, beszélt az ő kis édes babanyelvén. És ez a jókedv uralta az egész napunkat! Ezért nagyon hálásak vagyunk neki!! Remélem mostmár újra boldog és mosolygós lesz! Mi ezen fogunk munkálkodni!

Szép szürke szempár leste, mikor ébredünk reggel...

Adri mostanában egyre több érdeklődést mutat az arcok és kezek iránt. Tegnap közel hajoltam hozzá, hogy adjak egy nagy puszit a pofijára, és jó darabig ott is ragadtam pár centire az arca fölé hajolva, ugyanis ahogy meglátta, hogy elérhető közelségbe került hozzá a fejem, rögtön elindult felfedező útjára a kis keze: először megmarkolta az orromat, lévén az áll ki az arcomból, és az fogható meg legkönnyebben, majd benyomta a szemeimet, megkarmolta az arcomat, majd elégedetten nyomkodta a számba pici ujjait. Ez utóbbi nagyon tetszett neki, mert azt játszottam, hogy: "hamm, bekapom a kicsi kezed". Ő pedig ezen felbuzdulva, megmutatta, hogy ő is be tudja kapni az ujjait, és nagy lendülettel, már mind a két kezét tömte a szájába, utána pedig újra az én számba próbálta gyömöszölni őket. Majd miután megunta az arcom feltérképezését, észrevette, hogy a hajam előre lóg, ahogy fölé hajolok, és azt hiszem valami ilyesmit gondolhatott: "de aranyos anyu, ide lógat nekem kapaszkodót, amibe csimpaszkodva akár fel is ülhetnék". És mindezeken felbuzdulva már meg is ragadta a lelógó tincseket, mit sem törődve az én igazán hangos "Jaj ez nagyon fáj" tiltakozásommal, és már húzta is magát ülő helyzetbe. Na ez volt az a pont, amikor eldöntöttem: mostantól használni fogom a hajpántomat és a hajgumit, hogy minél kevesebb, ehhez hasonló élményben legyen részem, Adrinak pedig keresek valami más tárgyat, aminek a segítségével megpróbálhat felülni. 

A kéz: hát igen, ez is nagyon jó elfoglaltság. De nem a sajátja, hanem mindenki másé. Kicsi lányunk ugyanis nagyon élvezi, ha az arca felett különböző figurákat mutogatunk neki, majd ahogy elérhető közelségbe kerül hozzá valamelyikünk keze, máris elkapja, és hihetetlen gyorsasággal próbálja meg valamelyik ujjunkat a kicsi szájába gyömöszölni. Ez persze azzal jár, hogy családunkban megnőtt a szappan fogyasztás, mert igen gyakran mosunk kezet, nehogy valami kárt tegyünk a kicsiben.

Adri sajnos két hónapja már csak tápszert kap szinte, ezért úgy döntöttünk, hogy elkezdjük a hozzátáplálást, mert a tápszer kevésnek bizonyul, ugyanis hónapok óta először, kicsi lányunk felkelt hajnalban (fél ötkor), mert éhes volt, és a 180gr tápszer egy étkezésre kevésnek bizonyult. Ezért kipróbáltuk a sárgarépa pürét, először ebédre. A kezdeti fintorgás után szerencsére úgy tűnik kedvező fogadtatásra talált Adrinál az új íz! Ennek nagyon örültünk! Így holnap újra megpróbáljuk megetetni, hátha több fogy majd belőle mint ma!

A répapüré és Adri első találkozása

Adri baba túl esett az utolsó kötelező oltáson, egyenlőre. Azonban most sem ment minden simán. Én megint rosszul éreztem magam, hogy fájdalmat okozunk neki, ő pedig most is nagyon sírt, de szerencsére hamar megnyugodott. Ráadásul a tervezett egy oltásból kettő lett. Hogy miért? Doktor nénink kérdés nélkül is tudta, szeretnénk beadatni Adrinak a Pneumococcus elleni védőoltást, így, mikor bementünk, már ott várt minket mind a két injekció. Kicsit megrettentem attól, hogy kétszer fogja megszúrni a picit, de megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ennek ez a módja, hamar túl leszünk rajta. Így is lett. Adri mosolygott, megfogta a doktor néni ujját, "beszélt" hozzá, majd hirtelen jött a szúrás, ő felsírt, majd miután halkan beszéltem hozzá és simogattam a pofiját, megnyugodott. Utána jött a másik combja, újabb szúrás, sírás, sok puszi, mosolygás. Egyébként a kicsi kellemes meglepetést okozott a doktor néninek, ugyanis nem gondolta, hogy Adri nagyon mozgékony. Pedig az. Elég nehezen tudta megvizsgálni, ugyanis kicsi lányunknak folyamatosan mozgott keze-lába, amikor pedig megfordítottuk a hasára, egyszerűen a karjával megtámasztotta a törzsét és lábával elkezdte tolni magát. Csak az irány nem stimmelt, ugyanis nem előre kúszott, hanem hátrafelé csúszott. Sebaj, majd belejön. Nagyon szépen tartja a fejét, ezt a védőnő is megdícsérte. És akkor a hivatalos eredmények: Adri 5930gr és 60 cm. Szépen gyarapszik! Ráadásul az ínye nagyon meg van dagadva, ezért bármikor kibújhatnak az első fogacskák, azt mondta a doktor néni, figyeljünk rá, ezért folyik annyira a nyála, rágcsál meg mindent, és masszírozza nyelvével az ínyét! Hát kíváncsian várjuk a kicsi fogak érkezését!

Délutáni séta után

Mostanában kicsit elhanyagoltam blogunk írását, de becsületemre váljék, csak azért tettem, mert megállás nélkül "dolgozom". Persze, nem a szó megszokott értelmében, de tény, Adri egész nap  igényt tart a figyelmemre és persze az apukájáéra is. Ennek egyébként nagyon örülök, de mindez oda vezet, hogy este nyolckor gyakorlatilag összeesek, és már nincs erőm még a blogunkat is vezetni. De nem panaszkodom, nincs is miért. Adri, amikor nem hisztizik, tündéri kislány, és roham tempóban fejlődik. Sokat forog a hasáról a hátára, de vissza még nem tud, csak az oldalára fordul. De ezt igen sokat gyakorolja, és már villám gyorsan megy is neki. Olyannyira, hogy a minap, majdnem baj lett belőle. Történt ugyanis, hogy letettem a kisaszonyt az ágyra, mert valamit meg akartam nézni az asztalon. Talán 10 másodpercre fordultam el, de mire visszanéztem, Adri félig a földön volt! Szerencsére nem történt baj, mert az ágyunk gyakorlatilag 5 cm-re van a földtől, de akkor is egy pillanatra megállt a szívem. Azóta le sem veszem róla a szemem! Szóval a mozgékonysággal nincs gond!

Mint írtam, Adri elvárja, hogy a nap minden percében mindenki, aki körülötte van, vele foglalkozzon. Ha ez nem így történik, azt dobhártyánk bánja, tehát nem jó vele ujjat húzni. Én mégis megtettem. Vesztemre. Arra gondoltam ugyanis ma délután, hogy oda fekszem mellé, és amíg ő játszik a játszószőnyegén, én átlapozom az egyik hipermarket szórólapját, akciós rugdalózók után kutatva. Csakhogy Adri, miután oldalra fordulva észrevette, hogy nem abban gyönyörködöm, milyen ügyesen tépi le a játékait, hanem olvasni merészelek -én bűnös lélek - egyszerűen kivette a kezemből az újságot, jól meggyűrte, majd félre tolta. Én pedig arra gondoltam: na ezt jól megkaptam, értettem a célzást: oldalra fordultam és néztem, milyen pusztítást mér a felhőre. Ő pedig látva, hogy minden figyelmem újra az övé, boldogan szaggatta le a felhőjét és elégedetten gyömöszkélte a csöpp szájába, immár legalább századszorra a mai nap folyamán, de továbbra is fáradhatatlanul. 

Nesze, te csúnya újság!