Múlt héten arra gondoltam, írok egy vicces bejegyzést arról, hogy van egy "kiskutyusunk". De valahogy mindig történt valami, ami megálljt parancsolt a gondolataim lejegyzésének. Ma pedig már nem is lenne aktuális ez a bejegyzés, ugyanis hétfőn a "kutyusból" kisbaba lett, aki felállt!! Íme az elmúlt napok történései röviden.
A legfontosabb hír: Adri a hét elején nagy elhatározásra szánta el magát - ahogy egy kedves ismeretlen mondta - ugyanis úgy döntött a saját lábára áll, és felkapaszkodva a kiságyának rácsain: felállt! Ez csoda a számunkra hiszen még csak 6 és fél hónapos! Meg is ijedtünk, hogy nem lesz ennek káros következménye, de reméljük nem lesz gond belőle. A pici pedig nagyon élvezi, hogy mostmár más szemszögből láthatja a világot! Azonban ez azzal is jár, hogy egy szabad, nyugodt percünk sincs, csak akkor, ha csöpp gyermekünk álomra hajtja kis buksiját. Ugyanis Adri mostmár miden nagyobb dologhoz oda mászik és próbálja magát álló helyzetbe tornászni. Miután pedig ez sikerül, nagyot huppan, és sajnos nem mindig a popsijára, van hogy a hátára esik, vagy a hasára, szóval a lehetőségek tárháza elég széles! Ez pedig azt jelenti, hogy én ki-be rohangálok a szoba és a többi helység között mint valami félőrült, ahogy valami fura zajt hallok. Adri azt hiheti teljesen hibbant az anyukája, mert hol fakanállal a kezemben jelenek meg a szoba ajtajában, hol a hajszárítóval, szennyes ruhával, partvissal... Ő pedig az aggódásomat mindig egy mosollyal jutalmazza, bár néha inkább morocosan néz, amikor 5 percen belül tizedszerre kérdezem meg tőle, hogy "Adri minden rendben?" Ilyenkor olyan, mintha azt mondaná: "Anyu hagyjál játszani, úgy is ordítok, ha valami nem tetszik, ismersz, nem?" Persze ettől nem nyugszom meg, de ez már az én bajom.
A másik esemény: végre nem nyuszi ugrásban közlekedik kicsi lányunk, hanem mászik, négykézláb, és nagyon gyorsan. Így tehát eldugtuk a kábeleket és azt hiszem a cd állványt is el kell tennünk valahova, mert ma majdnem magára borította. Adri hihetetlenül élvezi a mozgás adta szabadságot. Felfedezi lakás minden szegletét újra és újra, hol a szobában a szekrénynél találom, hol az előszobában, hol pedig hirtelen azt veszem észre, hogy a konyha előtt fekszik és nézi mit csinálok,mint például ma is. Csodálatos érzés, hogy az életünk része és most már nem csak mi, hanem ő is érdeklődik irántunk. Ma reggel például arra ébredtünk, hogy a kiságyában a felénk eső részhez mászott és minket nézett, majd amikor észrevette, hogy mocorgunk, elkezdett "beszélni" hozzánk, majd amikor ránéztünk ránk mosolygott! Csodás reggel volt!
Képek itt!
Felállva minden más!
