Király-ságunk mindennapjai

Megtépáznak a hétköznapok, a mindennapok mostanában. Nem kertelek, néha fáj az élet. Nagyon. Sokszor viharfelhők gyülekeznek felettünk, amikből nagy villámok  csapnak le ránk, s ezeket sokszor őrült nagy dörgések követik. S valóban, nem szégyellem: néha szakad az eső is. Ilyenkor mindig várom, hogy kisüssön a nap és meglássam a szivárványt, hogy kapjak egy égi jelet: minden jó lesz újra. De ez most sokáig elmaradt. Csak a szürke eget kémleltem és vártam, türelmetlenül vártam, hogy meglássam a napfényt. De nem akart felragyogni...És aztán nemrég történt valami. Megszólalt mellettem az ÉLET, az én saját napsugaram és csak annyit kérdezett: "Anyu, miért vagy mindig szomorú?" És aztán sírva fakadt, és annyit kérdezett még: "Miért nem szeretitek apával egymást?"És valóban, miért nem? Valaha szerettük egymást, hiszen ennek a szerelemnek a gyümölcse állt mellettem, s a nagy, barna őzike szemekből csak úgy áradt a szorongás és a kétség: mi lesz most velünk? VELÜNK! Ő nem azt kérdezte: mi lesz velem? Ő azt kérdezte, szavak nélkül: velünk! És abban a pillanatban elszégyelltem magam. Hiszen már nem csak ÉN vagyok, és nem csak Ő van. MI vagyunk. Ezt elfelejtettük. Át kell lépnünk önmagunkon, hogy lenézve meglássuk azt, aki 4 évesen bölcsebb, jobb, érettebb, mint mi. És akire már felnézünk, mert több nálunk. Mert még van hite bennünk, hite, amit mi elvesztettünk egymásban. De meg fogjuk találni, mert 6 éve megfogadtuk: "Jóban, rosszban, egészségben, betegségben..."

"Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülállónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek, az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak, és a hármas kötél nem hamar szakad el."
(Prédikátor könyve 4:9-12)

Talán a mienk sem fog elszakadni többet...
 

De az biztos, hogy legalább fél éve nem írtam bejegyzést. Nem mentegetőzöm, hisz nincs miért. Gyorsan peregnek a napok, rohan az idő. Elmúlt karácsony, elbúcsúztattuk az óévet és sok reménnyel, bizakodva egy könnyebb évben, vágtunk bele a 2012-es esztendőbe. Az első örömre nem is kellett sokáig várni: február eleje óta új munkahelyen dolgozom, amit nagyon élvezek. Ennek köszönhetően pedig vannak délutánjaim és hétvégéim, tehát nagyon sok időm Adrival és Lacival. A kicsi meg is hálálja a maga módján a rá jutó plusz órákat és hétvégéket: sokat beszélgetünk, énekelünk, verset, mesét tanulunk, játszunk. Rengeteget fejlődött az elmúlt hónapokban, nagyon sokat gazdagodott a szókincse, nagyon szépen fejezi ki magát. Sokat nőtt is, és komolyodott (értem ezalatt például a kevesebb hisztit). Az óvodát továbbra is nagyon élvezi. Jól sikerült a farsang (természetesen hercegnő volt), a húsvét, a Föld-és a Víz napja. Május végén lesz anyák napi ünnepély, ezt már én is nagyon várom, és lassan itt a nyár is, és ha nyár, akkor irány a Balaton! De addig is vár még ránk sok kerti parti a barátokkal, kirándulás, és sok-sok együtt töltött boldog óra!

Régen nem írtam már, nem volt sok időm. Most azonban pótolni fogom eme hiányosságomat némi rövidke, de annál tartalmasabb beszámolóval. Nátha, szalonnasütés, állatok világnapja, hasmenés, fényképezés. Az elmúlt hetek történései dióhéjban. Mindez pedig így hangzik, mondjuk görögdinnye héjban: az első hónap nagyon szépen eltelt, ami az oviba járást illeti. Adri nagyon élvezi a benn töltött idő minden percét, nagyon szépen beszél, rengeteg dalt és mondókát tud, és sokat tanult a természetről, állatokról. Sajnos azonban minket sem került el a közösségbe kerüléssel járó óhatatlan betegség hullám. Így az októbert egy nagyon komoly megfázással kezdtük, amit kikúráltunk úgy, hogy közben mehetett oviba. 4-én megemlékeztünk az állatok világnapjáról: sok játékkal, érdekességekkel, mondókákkal lettünk gazdagabbak, hála az óvó néniknek. Az utolsó meleg őszi napon pedig (ami szerdára esett) elbúcsúztattuk a nyarat újdonsült barátainkkal itt a kertben egy szalonnasütéses kellemes este keretében. Nagyszerű élmény volt a gyerekeknek és mi felnőttek is jól szórakoztunk. Tavasszal megismételjük! Sajnos a héten nem ment Adri oviba, mert pénteken haza hozott egy elég agresszív hasmenéses vírust, aminek következtében legyengült, mert nem evett napokon át, csak ivott, minden kijött belőle. Szerencsére már jól van, hétfőn mehet oviba, de azért figyelek még arra, hogy mit eszik. A hét első napján pedig élete első, hivatalos fotózásán fog részt venni az oviban kicsi lányunk, ezért a hétvégén még elmegyünk fodrászhoz és ünneplő cipőt venni, hogy minden meglegyen erre a jeles alkalomra!  

Immáron harmadik hete jár Adri oviba és nagyon élvezi. Egész hétvégén azt kérdezte: "mikor megyünk már? Vár az óvónéni!" Hétfő reggel, pedig rohant be a csoportjába, akár csak ma reggel. Tegnap elkezdtünk aerobikra járni. Pontosabban: zsírégető step aerobikra. Anyának fogynia kell, Adri pedig segít ebben. Nagyon élvezte és én is. Bár nagyon megizzadtam, kellemesen elfáradtam. Két hete pedig beiratkoztunk a könyvtárba. 14 éves korig ingyenes, így Adri is kölcsönözhet magának bármikor könyvet. Mi is beiratkoztunk. Jó lenne, ha kicsi lányunk szeretne majd olvasni, és tisztelné, megbecsülné a könyveket. 

Adri tornázik

Vége van az első teljes hétnek. Büszkén jelenthetem: jól vettük az akadályokat. Volt néhány sírós reggel, de csak azért, mert a többi gyerek is sírt, de szerdán már simán ment minden, és a hét végén is. Az óvónéni csupa jót mondott róla, és már új barátja is van Adrinak Kíra személyében. Csütörtökön partit rendeztem a gyerekeknek, két okból is: egyrészt megünnepeltük Adri és barátnője Adri névnapját. Másodsorban pedig azt, hogy 1 hete ovisok. Itt volt Emma, Márk, Adri és a szülők. Tele tettem a lakást lufival, készítettem sok szendvicset, sütit, volt üdítő és sok minden más. Például minden gyerkőcnek készítettem gipszből hűtőmágnest a kedvenc állatával, és azt festettük ki közösen. Legnagyobb sikere azonban a lufiknak és a világító rudaknak volt. Most hétvégén pedig rég nem látott barátaink fognak meglátogatni bennünket: szombaton Móni, Anti és Anti, vasárnap pedig Erika és Timi. Hétfőn pedig újra irány az ovi! 

Hosszú volt a hétvége. Én dolgoztam mind a két nap. Adrival apa volt itthon, de nagyon hiányoztunk egymásnak, mert nem sokat találkoztunk az elmúlt napokban. Ennek megfelelően nagyon rosszul indult a reggel. Már ébredéskor sem akart oviba menni, bent viszont sírva fakadt. Be kellett mennem vele, és csak sírt, hogy ne hagyjam el. Én nyugtatgattam, simogattam, végül az óvónő elküldött. Azt hiszem Adri ettől méginkább utálni fogja őt. Csak a dajkát szereti, az óvónőt ellökte. Ez nehéz menet volt. Ma egyébként szinte az összes kicsi sírt, lehet, hogy egymást hergelték. Alig várom, hogy mehessek érte!

Peti és Adri

Tegnap reggel nagy volt a nyüzsgés itthon. 7-kor keltünk, és míg Adri ébredezett, addig én egyfolytában rohangáltam fel-le a lakásban: biztos megvan minden, nem hiányzik semmi, mindenbe berajzoltam a jelet...Adri mindezt sztoikus nyugalommal figyelte az ágyról, majd kiment mosakodni, fogat mosni, felöltözött és közölte, hogy indulnunk kell. Utolsó puszi és ölelés apának és aztán indulás. A gyomrom görcsben, a sírás kerülgetett, míg kislányom boldogan rohant a buszmegálló felé, ahol a barátai már várták: Adri, Emmus, Márk. Míg a gyerekek a buszon beszélgettek, mi a várható lehetőségeket vitattuk meg a szülőkkel: meddig maradhatunk velük, mikor mehetünk majd értük, stb. Beértünk az oviba, ahol már sok izgatott szülő toporgott, sok izgatott gyerkőccel. Voltak akik sírtak, de a legtöbb kicsi könnyen vette az akadályokat. Adrit is átöltöztettem, bepakoltunk a szekrénybe, megmutattam mit-hol talál, majd elindultunk a tömeg felé. Az óvónéni elvette tőlem Adrit, és megkért, hogy oldalt üljek le a többi szülővel. Nem is tudtam Adritól igazán elköszönni. De ez a tény csak engem zavart, mert amikor bekukkantottam a szobába, Adri már játszott. Én sírtam, furcsa volt. Nemsokkal később az óvónéni kiszólt, hogy menjünk el, minden rendben, 13 órára jöjjünk vissza. Hívnak, ha baj lenne. Nem hívtak, én pedig 13 órára már ott voltam. Akkor ért az újabb meglepetés: Adri lefeküdt a többiekkel aludni. Szépen ebédelt (gomba leves, kelkáposzta főzelék - soha nem ette meg!) és minden rendben volt. 15 órára menjünk értük. Így is lett. Uzsonnáztak éppen, mikor odaértem. Adri a nyakamba ugrott és újra jó volt minden. Azt mondta jól érezte magát, remélem így is volt.  Este 7-ig még biciklizett a játszótéren és a barátaival játszott, majd fürdés és vacsi után nagyon hamar elaludt. Sokat nem mesélt, de bízom benne, hogy idővel megnyílik, és bőven beszámol mindenről.

Elérkeztünk az első dackorszakhoz és egyben a miért? korszakhoz is. Előbbi azt jelenti Adrinál, hogy gyakorlatilag, ha úgy tartja a kedve mindenre nemet mond, semmit nem tesz meg amit kérek, duzzog, végső soron pedig oltári hisztibe kezd. Nehezen kezelem és viselem, mert nagyon erős egyéniség, és nehéz kordában tartani. Majd az ovi segít és a kedves, szigorú, következetes, de nagyon gyermek szerető Magdi néni. Hétfőn, amikor itt volt család látogatáson, Adri előadta az összes arcát, így a kép teljes volt.

Miért? korszak pedig így néz ki: beszélgetünk, Adri egyébként is nagyon érdeklődő, és egyszer csak átváltunk egy kicsit egyoldalú társalgásba. Adri csak ennyit kérdez: miért? és ezt legalább annyiszor +1-szer, amennyi választ kap tőlem. Néha cifrázza eképpen: "de miért?" Szóval nem unatkozunk.

Adri legjobb barátnőjével, Adrival pancsol a kertben

Lassan eltelik a nyár és én már nagyon rég nem számoltam be mi történik kis családunk háza táján. Apa és én is egész nyáron dolgoztunk. Apa az új munkahelye miatt nem tudott szabira menni, én pedig a szeptemberi beszoktatási időre tartogattam a szabikat. Anyagilag sem engedhetjük meg magunknak sajnos a kikapcsolódást. Így maradt a sok hegyi séta, játszóterezés, és a nagymamánál történő "panel-pancsolás" (erkély előtt felfújt medencében való pancsolás). Egy nap azért sikerült összespórolni annyi pénzt, hogy apa és Adri levonatozzanak Agárdra és így Adri életében először látott igazi nagy vizet és nagyon élvezte a karúszóval való pancsolást. Bátor és ügyes volt. És persze nem akart kijönni a vízből. Sajnos én lemaradtam erről az élményről, mert dolgoztam (apa akkor szabad, amikor én dolgozom, és fordítva, illetve a nagymama is sokat segít)De a képek és Adri élménybeszámolója kárpótolt.

Szóval eltelt a nyár csendben, eseménytelenül. Ma pedig túl estem életem első szülői értekezletén! Szeptember 1-én kezdünk, de előtte, most pénteken lesz egy kis ismerkedés az ovival, csoporttal, óvónénivel, hogy a csütörtök könnyebb legyen. Pénteken apa viszi Adrit, mert én dolgozom, de a beszoktatás már az én feladatom lesz! Hétfőn pedig jön hozzánk Magdi néni környezet tanulmányra. Adri jele: esernyő. 

Képek itt!

Ő az én kisöcsém, aki most épp Romániában csinál karriert. Filmet forgattak vele, az általa kitalált és elkészített desszertről.

https://www.youtube.com/watch?v=afIOO1L8wg8&feature=share

Végre együtt tudtunk tölteni egy teljes hétvégét hárman!!!! Ez, amióta újra dolgozom,  még nem történt meg, így arra gondoltunk aktívan, de egyben pihentetően fogjuk tölteni a Pünkösd vasárnapot és hétfőt. Így felkerekedtünk és kihasználva a jó időt, elmentünk Gyermekvasutazni és kirándulni Hűvösvölgybe. Indulás Normafától és végig a hegyen egészen a másik végállomásig. Gyermekkorom szép emlékeit idézte az elsuhanó táj látványa és a kalauz gyerekek máig nem szűnő lelkesedése. Adrinak is nagyon tetszett, főleg azért mert mostanában mindene a vonat. Ugyan ilyen lelkesedéssel kerestük fel a Kalandparkot is, ahol Adri mindent kipróbált, függetlenül a korhatártól. Így kerülhetett a Gokartra (persze anyával), a mászó falra és a trambulinos magas ugráló asztalra is. Apa eközben falat mászott, anya pedig hol egyikért, hol másikért aggódott, természetesen feleslegesen. 

Ezen a hétvégén pedig ünnepeltünk. Szombaton Éva mamáéknál, vasárnap anyuéknál ünnepeltük meg Laci 36. Adri 3. szülinapját. Hihetetlen, hogy repül az idő: Adri már ovis lesz ősszel, és ezzel újabb kihívások elé nézünk. Azért már várjuk mindannyian, de amíg eljön a szeptember vár ránk egy csodás nyár! Képes beszámoló az elmúlt hetekről itt látható.

Ma kiderült, hogy Adri az Őzike csoportba fog járni, Magdi néni lesz az óvónéni (éljen, éljen!!), és az erdő széli tagóvodába vették fel sok kis ismerőssel együtt: Márk, Csabi, Adri...Ez jó hír, mert nagyon sokan ismerik már egymást a játszótérről, így könnyebb lesz a beszoktatás. Augusztus végén pedig megyünk az első szülői értekezletre.

Felvették Adrit az oviba szeptember 1-től!!!! Irány a Normafa ovi!!! Mindannyian nagyon  boldogok vagyunk, Adri lépten-nyomon elújságolja minden embernek, hogy szeptembertől oviba fog járni. Június 7-én megyünk befizetni az étkezést, és elintézni a papírokat, és ekkor tudjuk meg azt is, melyik csoportba fog kerülni! 20-án pedig jöhet a szülinapi buli, már a 3.!!!

Nagyon kevés időm van írni sajnos, de most kicsit pótolom az elmaradást. Sajnos az ovi felvételről még nincs információnk. Legkésőbb hétfőn kiderül minden. Nagyon izgulok, Adri pedig nagyon várja már, hogy mehessen. Sokat emlegeti az ovit. Egyébként nagyon sokat beszél, és egyre szebben. Remek humorérzéke van, sokszor megnevettet. Nagyon szereti a gyerekeket: a kicsiket pátyolgatja, a nagyokkal játszik, és egyre több türelme van festeni, gyurmázni, rajzolni...Sokat olvasunk, és ő is mesél, mondókákat tanulunk. Szóval így készülünk a lassan közelgő 3. szülinapra.

Cseresznyével...van ami megtartsa őket :)

A Legjobb barátjával, Márkkal

Sajnos régen nem írtam már bejegyzést, de mint mindennek, ennek is megvan az oka. Áprilisban óra számot kellett emelnem a munkahelyemen, ami azzal járt, hogy 2 napot dolgoztam, 1 napot itthon voltam, 3 napot dolgoztam, két napot voltam itthon...és így tovább. Sajnos nagyon kevés időm volt, és amikor nem a házat takarítottam (mellékállás), igyekeztem minden időmet Adrival tölteni. Megnéztük az óvodát, ahova május elején beiratkoztunk. A Normafa ovi az erdő szélén van, csodás kilátás az udvarról a budai hegyekre és a városra, hatalmas kert, nagyszerű játékok. Szigorú, következetes, de teljes mértékig gyerek központú nevelés, sok játék, klassz napirend: reggel érkezés, játék, reggeli, játék, tízórai, egyéb programok, ebéd, alvás, uzsonna és játék hazamenetelig. Környezettudatos nevelés, nagy hangsúlyt fektetnek az állat-és növényvédelemre és az egészséges életre nevelésre. Egyszóval remélem, hogy sikerül a felvételi. Sikerült végre Sziszyvel és Kírával is találkoznunk, akikkel egy kellemes napot töltöttünk együtt. Ma pedig két kolléganőmmel és a gyermekeikkel találkoztunk (4 felnőtt, 5 gyerek) és kiélvezve a jó időt, hatalmasat kirándultunk, játszottunk: Normafa, túra az erdőn át az Erzsébet kilátóig, felkapaszkodtunk a kilátóhoz, majd megmásztuk a sok lépcsőt, amiért a kilátás kárpótolt minket. Majd ebéd után Libegővel lementünk Zugligetbe, és innen haza. Féltem, hogy Adri mit fog szólni a magassághoz, de nagyon jól vette az akadályt.  Szép nap volt. 

Kicsi lányunk egyébként már nagyon szépen beszél. Nagyon jó, és logikus következtetéseket von le, vág az esze. Az óvodaigazgató véleménye: nagyon kommunikatív kislány, jól ért mindent, egyszerre több dologra is képes figyelni, segítőkész, intelligens. Nagyon büszke vagyok rá. És a hatalmas szívére csak egy rövid történet: egyik reggel nagyon szomorú voltam, mert nem volt egy fillérünk sem, és rám tört a szomorúság, sírtam. A kicsi odajött hozzám, átölelt. Elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudok neki mindent megadni, amit szeretnék. Ő rámnézett, és azt mondta: "Nem gond, anya. Pénzem adom oda anyának." És már hozta az 5 forintosait. Én pedig arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy ő az én kicsi lányom.

Nagyon kellemesen telt ez a hétvége. Szombaton kint voltunk a Millenáris parkban, ahol Zsoltiékkal is találkoztunk. Abi, Hanni és Adri a kezdeti tartózkodás után nagyon jól érezték magukat. Adri annyira felszabadult, hogy még a színpadra is felment táncolni. Később megnéztük hogyan kell gyertyát készíteni, nemez labdát "gyúrni", kenyeret sütni...Vasárnap pedig az állatkertben voltunk. Gyönyörű volt, minden virágzott: fák, kerti virágok, csodás illat mindenhol, pompás színek, tisztaság, gondozott állatkifutók. A Pálmaház és az Akvárium gyönyörű volt. Ráadásul simogattunk ráját, etettünk tevéket, zebrát, Adri bement az állatsimogatóba is, ahol a kecskével, lámával kötött barátságot. Szóval csodálatos hétvégén vagyunk túl. Képes beszámoló itt található. 

Adri tevét simogat

Végre itt a tavasz és a jó idő! Sokat kirándulunk, sokat vagyunk a szabadban. Adri újabban fára mászik, illetve mindenre felmászik, amire lehet. Egyre szebben beszél, nagyon szeret festeni, rajzolni. Áprilisban megyünk óvodákat látogatni, már várom, kíváncsi vagyok például a Montessori óvodára. Az egyetemen sokat tanultam erről a módszerről, most alkalmam lesz élőben is megszemlélni hogyan is nevelik a gyerekeket e módszer alapján. Jövő héten kullancs elleni védőoltás lesz soron. Ide feltöltöttem néhány képet, amin Adri fára mászik, vagy éppen a közelünkben lévő Városkút forrást szemléli. Illetve biciklizni tanul.

"Ülök egy ágon, egy szép hosszú ágon, fel...le..."

Mostanában kevés bejegyzés és még kevesebb fotó készült rólunk. Ezt pótolandó, most néhányat feltöltöttem ide.  Egyébként szerencsére minden rendben, mindenki jól van. Adri 93 cm és 13 kiló. Jó étvággyal falatozik, szépen kezd beszélni. A minap megnéztük az ovit, ahova szeptembertől reményeim szerint járni fog. Az erdő szélén van egy tüneményesen szép kis helyen: csnd, friss levegő, nyugalom. Remélem szeptemberben itt kezdheti az ovit.

Apával fürdés után

Adri mostanában egyre többet beszél. Mondhatni be sem áll a szája. Egyre kevesebb a halandzsa, egyre több az értelmes mondat. Bár a ragozás még nem az igazi, de haladunk. A minap a védőnő is nagyon megdícsérte Adrit, hogy milyen szépen beszél, és milyen gyorsan vág az esze. Nagyon jó humorérzéke is van, ezért jókat nevetek rajta/vele minden nap. Nagyon szeret olvasni, mondókákat, énekeket tanulunk. Éva mamától kapott egy laptopot (Első számítógépem) aminek a segítségével számokat, betűket tanulunk. Már elszámol háromig, és felismeri ezt a három számot, valamint ismeri a P, R, A, E betűket. Ezért mostanában azt szoktuk játszani fürdés közben, hogy megkeresi és megmutatja azokat a betűket a tusfürdő és sampon flakonokon, amiket ismer. Persze ez még csak játék, hiszen 2 és félévesen  még nem kell betűket tanulnia, de ő érdeklődik, kérdez, én pedig válaszolok. Így a legjobb tanulni! Szerencsére végre egyre többet eszik, tegnap például közölte, hogy "Pizza enni" majd hozzá tette "Pizza bácsi". Vagyis rendeljünk pizzát. Ezt nem tettük meg, anyagi okok miatt, de gyorsan bedagasztottam egy kis adag pizza tésztát és megcsináltuk együtt. Így finomabb is lett. Szerencsére már a gyümölcsökkel és joghurtokkal sem kell hadakoznom, mert megeszi a banánt, almát, narancsot, mandarint, és nagyon szereti az epres, barackos joghurtot. Kedvenc zöldségei pedig a répa, krumpli és a kukorica. Remélem mire szeptemberben oviba megy, a beszéde is tökéletes lesz!

Jól kezdődött az új év első napja, ugyanis rég nem látott kedves barátokkal találkoztunk. Évi, Zsolt, Abi és Hanni feljöttek szánkózni a Normafához és hívtak minket is. Naná, hogy mentünk és nagyon jól éreztük magunkat. Vasárnap hármasban mentünk kirándulni. Fogaskerekűvel felmentünk a Széchenyi-hegyre, és onnan szánkóztunk és séáltunk le egészen a Farkasréti temetőig. 3 órás túra volt és Adri szó nélkül teljesítette a távot velünk. Jókat szánkózott apával, én pedig utánuk bandukoltam a csendes, és gyönyörű erdei úton. Hétfőtől sajnos Lacinak már dolgoznia kellett, de én csak 15-én megyek először és ebben a hónapban csak 6 napot dolgozom a sok túlóra miatt. Ígyhát végre sok időm van Adrira. Ezt a kicsi ki is használja, és egyfolyában játszani, olvasni hív. Persze nagyokat sétálunk minden nap, mert az idő egyre szebb és melegebb. Idefent még nagy a hó, de szerintem hétvégén elolvad. Szombaton az én legkedvesebb barátom, Géza és a felesége jön hozzánk, vasárnap pedig hugiék. Szóval mozgalmas lesz a hétvégénk.

Elérkezett ennek az évnek is a vége. Csak remélni tudom, hogy egy békésebb, szerethetőbb, élhetőbb év áll előttünk. Az biztos, hogy számunkra sok kihívást tartogat, de bízom benne, minden jóra fordul majd. Mi most Adrival kettesben ünneplünk, Laci a barátaihoz ment házibuliba. Csöndben játszunk, olvasunk, mesét nézünk, beszélgetünk. Jó így búcsúzni az óévtől. Szeretném megköszönni a barátainknak a sok segítséget, amit egész évben nyújtottak nekünk. Mellettünk álltak, amikor bajban voltunk, és velünk örültek, amikor öröm ért minket. Köszönjük nektek!

Mindenkinek kívánunk békés, boldog, szeretetben, egészségben, sikerekben gazdag új évet!

Egész héten a ma estét vártam. Nagyon készültem rá, bár sajnos sok időm nem volt, mert pénteken, szombaton és vasárnap napi 11 órát dolgoztam, hétfőn próbáltam összeszedni magam, kedden ismét 11 óra munka várt, szerdán egész nap sütöttem, és takarítottam az otthonunkat, és a házat, csütörtökön pedig ismét 11 órát dolgoztam. Mindez nagyon megviselte Adrit és engem is. Nagyon hisztis és nagyon megsértődött, mert ilyen sok ideig nem voltam távol tőle még. De engem is megviselt főleg lelkileg. Azonban vége a nagy karácsonyi rohamnak, nekem pedig le kellett vonnom két szomorú tanúlságot: 1. a magyarok nagyon gazdagok, bárki-bármit is mond (5 nap alatt 1815-en fizettek nálam, összesen kicsivel több mint 30 millió forintot hagytak a kasszámnál főleg semmitmondó kacatokra, gyertyákra, díszekre és néhány bútorra) 2. a karácsony már régen nem a szeretet ünnepe, hanem valami bizarr marketing, sima reklámfogás, és borzalmas gyűlölködés. Azt hiszem hosszú hetek kellenek majd, hogy lelkileg rendbe jöjjek.

Itthon azonban szépen telt a mai nap. Valóban a szeretet és a meghittség hatotta át a lelkünket. Béke volt és nyugalom. És a legszebb ajándék? Adri megkapta az én dédnagypapám által készített öntöttvas sparheltet, amit 65 évvel ezelőtt saját maga készített a keresztanyámnak. Ez az igazi érték, mert ebben a kicsi sparheltben benne van a családom minden szeretete. És ez a mai nap üzenete.

Minden kedves barátunknak és ismerősünknek áldott, békés ünnepeket kívánunk!

A kis sparhelt

Lassan 2 hónapja csináljuk a beszédfejlesztő gyakorlatokat Adrival, és ennek köszönhetően nagyon beindult a beszéde kislányunknak. A minap a következő párbeszéd zajlott közöttünk:

Anya: Adrikám, ki fogja elpakolni a játékokat?

Adri: Adri nem, Te anya!

Anya: Ez biztos?

Adri: Igen, bittos!

Sajnos még mindig sokat halandzsázik, de azért nagyon jól haladunk. Sokat segít a sok mondóka, vers, mese, és dal is. Szóval remélem hamarosan már ő fog nekünk meséket mondani!

Nálunk már egy hete fehérbe borult a táj. Míg néhány buszmegállóval lejjebb a szürke, komor nagyváros vár minket, addig itthon, a város felett 410 méterrel csak a puha fehér csönd vesz minket körül, s az egész olyan, mintha egy álombéli, hófödte tájon sétálnánk. Meseszép, és ezt a csodát Adri is nagyon élvezi, mert nagyokat szánkózunk, sétálunk. Már a mókusaink is egyre bátrabbak, remélem hamarosan az ablakunkig merészkednek, hogy ők is, akárcsak a madarak lakmározzanak a kitett dióból, magokból. Bízom benne, hogy a hó kitart karácsonyig. Olyan szép lenne úgy az ünnep!

Ilyen az ablakunk előtti világ

Adrival a Normafánál jártunk

www.youtube.com/watch

Lassan eljön az év egyik legszebb napja. Nagyon várjuk már, mert csodálatos érzés együtt, hárman körbe ülni a szépen feldíszített karácsnyfát és átélni azt a békét, ami ilyenkor mindannyiunkat átjár, függetlenül attól, milyen küzdelmes év áll mögöttünk (ismét). Szóval egy kis ünnepre hangló dalt rejt a fenti link, ami az én egyik kedvencem is egyben.