Megvan, kibújt, túl vagyunk rajta!!! Örömmel kiáltjuk világgá, hogy kibújt Adri első fogacskájának a hegye. És ez már biztos. A bizonyítékok: koccant a kanál, miközben éppen azon igyekeztem, hogy valami ebédet próbáljak beleimádkozni a sajtkukac lányomba. Egyébként ezügyben vesztésre állok, ugyanis minden más előbb kap a fözelékből, mint Adri gyomra. Értsd a minden máson: keze, lába, arca, hordozó, parketta, ágy, pelenka, én. A második bizonyíték: miközben éppen a kezemet rágcsálta, jó szokásához híven, pici lányom ráharapott erőteljesen szegény ujjamra: garantáltan fájdalmas találkozás volt az első fogacskával! De remélem mostmár ő is és mi is megnyugodhatunk és egy darabig vége lesz a nyűgös, hisztis időszaknak!
Boldog elégedettséggel
