Adri az elmúlt napokban nagyon nyugtalan volt, sokat sírt, vagyis inkább ordított. Próbára téve ezzel mind a kettőnk türelmét és szülői szeretetét. Hiába babusgattuk, sétáltunk vele órákig, igyekeztünk a kedvében járni, semmi eredmény, csak dobhártya szaggató ordítás. Aludni nem akart, csak maximum 20-30 percet egyszerre, de volt, hogy annyit sem. A pocakja nem fájt, láza nem volt, az orvos szerint a fogzás miatt fáj az ínye, csakhogy azon kívűl, hogy dagadt az ínye, fogaknak nyoma sincs!! No de ez is az élet velejárója. Viszont az étvágya remek! Sajnos az alma nem ízlik neki, semmilyen formában sem fogadja el. Ellenben a répa továbbra is sláger, az új kedvenc pedig, a számomra érthetetlen módon ehetetlen, de állítólag nagyon egészséges és tápláló sütőtökpüré!
Ma egyébként, napok óta először, végre újra mosolygós volt Adri! Reggel csendben várta a kiságyában, hogy végre mi is felébredjünk, és megetessük, tisztába tegyük. Miután pedig tele lett a pocak, boldogan kacarászva feküdt közöttünk, és csak beszélt, beszélt az ő kis édes babanyelvén. És ez a jókedv uralta az egész napunkat! Ezért nagyon hálásak vagyunk neki!! Remélem mostmár újra boldog és mosolygós lesz! Mi ezen fogunk munkálkodni!
Szép szürke szempár leste, mikor ébredünk reggel...
