Az elmúlt napokban elhanyagoltam a blogunk vezetését, de erre ismét csak nyomós érvem van: Adri. A kislányunk egy igazi örökmozgó, nem alvó, nagyon eleven kis csibész. Mi pedig apukájával már a teljes kimerültség szélén állunk. Nappal általában kétszer egy órát alszik, éjszaka pedig két óránként ébred, bár ma ezt sikerült óránként produkálnia. De szerencsére nem beteg, mosolyog, kiabál, beszél egész nap. Az új hangok: befbefbef, abapapf, mememe, bababa és aranyosan cuppog. Próbál lépegetve haladni a szekrénybe, kiságyába kapaszkodva, de ezt azért még nem engedjük neki. Egyébként mindenhova követ, továbbra is együtt mosunk, főzünk, a legújabb trükk pedig: nagyon gyorsan felborítja a szemetest és kipakolja a tartalmát. Muszály állandóan résen lennem, nehogy baj történjen. Ezért nagyon örülök a járókának, amit nagyitól kapunk jövő héten, így legalább korlátozva lesz egy kicsit a mozgástere, bár attól tartok Adri ennek nem fog úgy örülni, mint én.
Merengve
