Adri babánk amióta szélsebesen mászik, és minden lehetőséget megragad arra, hogy felálljon, nincs egy nyugodt percünk sem. Jön utánam mindenhova, például a fürdőszobába, konyhába is. Küszöb?? Ugyan már! Nem akadály! Így történt meg az is, hogy miközben tegnap főztem az ebédet a konyhában, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kicsi lányom a konyha küszöbéről mosolyog rám, majd máris a nyitott szekrényajtó előtt ül, és pakolja ki a reszelőt, szeletelőt... Micsoda óvatlanság! Mostantól jobban oda figyelek majd, mit hagyok nyitva és mit nem, mert ha Adri is beköltözik az egyébként egyszemélyes konyhánkba, kénytelen leszek én kiköltözni és alternatív főzési lehetőségeket alkalmazni.
Egyébként a legújabb hír, hogy Adri mostmár önállóan közlekedik az ágyunkon is. Ügyesen mászik le róla és mászik fel rá. Bár az igazsághoz hozzá tartozik: fekhelyünk nyitva mindösze 10 cm-re van a talajtól, tehát annyira nem magas, de így is örülünk, hogy rájött milyen technikával tud felmászni valahova!
Állni, állni, mindig csak állni...
