Király-ságunk mindennapjai

Tegnap lementünk a védőnőhöz, egy gyors méreckedésre, mert úgy vettem észre Adri nem nagyon hízik. Igaz, keveset is eszik, ami valószínúleg a nagy meleg miatt van. Szerencsére minden rendben. Bár nem nagy léptékben, de azért nő és hízik kicsi lányunk. Jelenleg 8476 gr és 72,5 cm. Voltunk az ortopédián is, mert azt mondta az orvos, ha már stabilan jár, menjünk újra. Már 2 hónapja vissza kellett volna mennünk, de megvártam, amíg Adri tényleg magabiztos lesz. A doktornő meg volt elégedve a kicsi fejlődésével. Azt mondta, hogy jó a mozgás koordinációja, stabilan és ügyesen jár, nincs semmi rendellenesség és nincs O lába, amivel a sok okoskodó fenyegetett minket, azért, mert Adri 8 hónaposan elindult. Szóval minden rendben, 1 hónap múlva megyünk az 1 éves vizsgálatra. Egyébként csöpp lányunk boldog és elégedett baba, aminek nagyon örülök. Nagyon sokat nevetünk, játszunk együtt. Már jelzi, ha szomja, vagy éhes, mindig megy a konyhába a vízért, vagy azt mondja, hogy "Hamm". Gyakorlatilag már mindent eszik, de inni csak vizet fogad el, sem teát, sem üdítőket. Talán ez nem is baj, nem romlik a foga és nem terheljük felesleges szénhidrátokkal. Nagyon szeret játszani az építő tornyával: ügyesen rakja egymásra a formákat és megtapsolja magát, ha sikerül felépítenie a tornyot. Nagyon szeret labdázni, hintázni, csúszdázni és homokozni és nnagyon szereti a pici gyerekek társaságát. Úghogy igazi öröm minden napunk vele.

Pici lányunk egyre ügyesebb, a mozgás terén. Mostanában már úgy ül le az ágyra, hogy a közelébe érve megfordul, és háttal teszi meg a maradék néhány lépést, és úgy ül az ágy szélére. Nagyon szeret guggolni, és újabban négykézlábra emelkedve a lába között néz ki, így szemlélve a világot. Mindent felvesz, amit elbír és büszkén vonul vele: törülköző, táskák, játékok, könyvek és a WC papír tartó doboz tele gurigákkal. A fiókokat és szekrényeket már gond nélkül húzza ki és nyitja ki, kipakol belőlük, de újabban már vissza is teszi a tárgyakat, ráadásul általában a helyükre! Szóval szépen fejlődik Adri babánk a mi nagy örömünkre.

Adri a WC papír tartóval

Egyre izgalmasabban telnek a napjaink Adrival. Most, hogy felfedezte a sétálás örömét az utcán is, gyakorlatilag szinte mindig menni akar. Hozza a kis cipőjét, majd elindul a bejárati ajtó felé jelezve, hogy ő indulásra kész. Teljesen mindegy, hogy én éppen a porszívóval a kezemben állok a szoba közepén, vagy a konyhában sütök-főzök, a lényeg, ha ő menni akar, menni kell. Persze a nagy melegben akármennyire is szeretné, nem megyünk ki, ezért a sétáinkat reggel 9-11 óra és délután 16-18 óra között szoktuk megtenni. Ilyenkor sétálunk a játszótérre (kedvenc a hinta és a csúszda), vagy a hegyoldalba megyünk, a gőtés tóhoz, vagy a lakótelepen vonulunk és nagy feltűnést keltünk, ugyanis Adri mindenkire mosolyog, és ezzel leveszi az embereket a lábukról. Ráadásul sokan megdöbbennek, hogy 10 hónaposan milyen ügyesen jár. Ő pedig élvezi a feltűnést. Egyébként a nagy kedvencek a kutyák galambok, kisbabák és autó kerekek.

Szombaton rendezvény volt itt nálunk Békásmegyeren: néztünk hastáncosokat, néptáncosokat, meghallgattuk a Szandi koncertet, megnéztük a körhintákat, kint voltak tűzoltó és mentőautók, azokat is megcsodáltuk. Vasárnap pedig nagyokat pihentünk mind a ketten (apu dolgozott) délután pedig nagyival sétáltunk. Egyszóval kellemes, nyugodt hétvégénk volt.

Ma voltunk a neurológián Adrival. Azért kellett mennünk mert gyakran elbambul, "kikapcsol" és hangosan kell szólni neki, hogy "visszatérjen". És sokszor rázza a fejét is minden ok nélkül. Azonban szerencsére minden rendben, de jövő héten még mennünk kell egy EEG vizsgálatra, ahol alvás közben és ébren is nézni fogják, mert a kutacsa már benőtt és ezért nem lehet ultrahanggal megnézni, hogy bent is minden rendben van-e.

Sikerült végre feltöltenem képeket és két videót az elmúlt napok játszóteres eseményeiről! itt találhatóak.

Az elmúlt két nap nagyon mozgalmasra sikeredett. Pénteken Zsoltiék kislányának, Abigélnek a keresztelőjén voltunk. Ez az esemény rádöbbentett minket arra, hogy nekünk is intézni kellene Adri keresztelőjét, csak az a baj, hogy olyan nehéz összehozni a családot, mert Tamás nagybátyám Belgiumból csak nyáron jön haza. De előbb-utóbb meglesz ez is. Adri Abigél keresztelőjén megismerkedett Zalánnal, aki két hónappal idősebb nála, egy nagyon aranyos kisfiú. A szimpátia kölcsönös volt amit puszival és öleléssel fejeztek ki egymás iránt.

Szombaton Kira babáéknál voltunk babazsúron, ahol a picurka 1 éves szülinapját ünnepeltük meg. Hihetetlen hogy rohan az idő. Itt megismerkedtünk újabb két pici babával. Adri nagyon élvezte a társaságot. Lassan ő is 1 éves lesz. Döbbenetes, pedig még csak most született. Mivel ma megkapta az első kiscipőjét (ami igazán a második, mert Éva mamáéktól már kaptunk egyet, de az nem lett jó sajnos) lementünk a játszótérre. Adri hihetetlenül élvezte: hintázott, oroszlánozott, csúszdázott. Egyedül ment föl a csúszda lépcsőjén, és nagyon tetszett neki ez a fajta önállóság és az, hogy az utcán sétálhat!

Délután pedig meglátogattuk Móniékat, ahol Anti baba szórakoztatta Adrit és viszont. Egyszóval nagyon kellemes két napunk volt!

Adri és Zalán

Sajnos mostanában megint hűtlen lettem egy kicsit a blogunkhoz, de mentségemre szolgáljon egyedül voltam Adrival Laci műtétje miatt. Szerencsére túl van rajta, egy hete megműtötték az orrsövényét és eltávolították a polipokat is. 2 napig volt kórházban, pénteken hazaengedték, de mivel szigorúan pihennie kellett az elmúlt napokban, Adrival nem nagyon voltunk otthon, hogy biztosítsuk apa számára a felépüléshez szükséges nyugalmat, ugyanis egyszobás lakásban nehéz elvonulni. Sokat sétáltunk és sokat voltunk nagyival is. Adri egyébként nagyon ügyes: megfigyeli, hogy a különböző dolgok hova valók és helyre teszi őket. Van egy építő játéka és már ő maga építi fel a tornyot. Most már tudja, mi az, hogy "nem szabad", "gyere ide", "hozd ide", "csüccs", és nagyon szeret "én is pisze, te is pisze" játékot játszani. Szereti a mondókákat és a dalokat, de még mindig a "Hóc-hóc katona" a sláger. Ügyesen kapcsolja fel-és le a lámpát, és rengeteget sétál. Ahogy meglesz az első kiscipő, máris megyünk sétálni vele! Képek hamarosan!

Adri az első szoknyájában

Mivel ma műtötték Lacit, ezért kívételesen a nagyi vitte Adrit a szokásos, havi ellenőrzésre. Az adatok: Adri 8270gr ás 72 cm. Kaptunk beutalót neurológiai vizsgálatra mert többször előfordult, hogy pici lányunk csak bambul maga elé, se hang, se kép, csak ha erőteljesen szólunk neki, akkor "tér" vissza közénk. Majd meglátjuk mit mond az orvos, remélem nem lesz gond.

Sajnos a vasárnap reggelt a Budai Gyermekkórház ügyeletén kezdtük, mert Adri nem tudta kinyitni a szemét: a váladéktól össszeragadt. Kiderült, hogy a nátha a szemére ment és megint kötőhártya gyulladása van. Szemcseppet kapott és mostmár szépen javul.

Nem vagyok elfogult - na jó, talán egy kicsit - de kicsi lányunk olyan ügyes, intelligens baba! Megfigyelte, hogy a lakásban papucsban vagyunk. Tegnap nem volt rajtam, mert elfelejtettem felvenni, erre Adri megkereste és egyenként odahozta nekem a papucsomat és addig ott maradt melletem, amíg fel nem vettem őket! Hihetetlen, de valóban így volt. És ma is figyelmeztett már, hogy nincs rajtam a lábbelim. Tündéri!

Nagyon szereti a mondókákat és a dalokat is. A kedvencei: Ciróka-maróka, Csiga-biga, Hóc-hóc katona, és a Sétálunk-sétálunk... kezdetű dalok és mondókák. A Ciróka-marókánál például az arcára teszi a kezünket, hogy simogassuk az arcát, a Hóc-hóc katonánál pedig ugrál a térdünkön, így bíztatva arra, hogy ne hagyjuk abba. Amikor pedig együtt Sétálunk-sétálunk, akkor a végén lecsücsül, amikor azt mondjuk: csüccs. Egyre több minden érdekli, és ezt mi is nagyon élvezzük!

Elég rég került bejegyzés a blogunkba, ezért most pótolom a mulasztásunkat. Adri rohamtempóban fejlődik továbbra is. A járása egyre biztosabb, és végre újra "beszélget" velünk: baba, papa, mama...Ugyanis amióta elindult a gagyogás abba maradt. Az ünnepek kellemesen teltek hétfőig. Vasárnap kimentünk egy nagyot sétálni a Margitszigetre. Nagyon élveztük, úgy tűnt Adri is. Képes beszámolót itt találtok. Sajnos azonban hétfő hajnalban kicsi lányunk belázasodott, 38.8 fok volt a láza. Sikerült levinni, másnap már csak egy kis hőemelkedése volt. A doktor néni szerint vírusos fertőzés, de nem tudom miből állapította ezt meg, ugyanis 1 percet sem voltunk bent nála. Itt is kérem a segítségeteket: aki ismer megbízható, jó gyerekorvost, szóljon nekünk! Szóval orrcsepp, Cebion cseppek, orrszívás. Még mindig náthás a pici.

Fogak száma lassan 8 lesz, még kettő foga jön ugyanis Adrinak. Hát röviden ennyi. Az elmúlt napokban ünnepeltük a nagyi szülinapját (édesanyám) és a testvéremét, és készülünk Laci orrsövény műtétjére, ami 23-án lesz majd.

Adri már nem is mászik, csak ha nagyon fáradt. Folyamatosan sétál vagy éppen, ki tudja miért és hova: szalad. Villámgyorsan felpattan ültéből és már indul is a dolgára, ami egyébként mindig akad neki. Például: pakol valamit, ellenőrzi, hogy apa és anya is megvan, leszedi a szárítóról a kiteregetett ruhákat, vagy éppen a mosógépből szedegeti ki a ruhákat. A legújabb fejlemény pedig, hogy fefedezte a két kezét: tapsikol. És nagyon élvezi. Úgyhogy már tud táncoolni és tapsolni is, már csak a pá-pát kell megtanulnia.

Képek itt!

Adri sétál

Kicsi lakásunk úgy néz ki mostanában, mintha tornádó söpört volna végig rajta, és ez a tornádó nem más, mint Adri! Hogy miről is van szó pontosan? Hát a képek mindent megmagyaráznak itt!

Hát nem gyönyörű?

Kicsi lányunk már több mint egy hete próbálkozik a járással, de eddig csak 2-3 lépést tett meg. Tegnap azonban elindult!!! Már a szoba feléig jutott, és nagyon tetszett neki, hogy ennyire ügyes. Stabilan áll, kapaszkodás nélkül is könnyen feláll és leül. Ráadásul rengeteget szeretne sétálni: odajön hozzánk, megfogja az egyik ujjunkat és szinte 1 órán át is képes sétálni a lakásban körbe-körbe arcán valami hihetetlen mosollyal, ami azt sugallja: anya, apa nézzétek milyen ügyes vagyok! Látszik, hogy mennyire élvezi a két lábon közlekedést. És mi is nagyon büszkák vagyunk rá. Úgyhogy most úgy néz ki a napunk, hogy hol sétál Adri, hol mászik.

Egyébként már egyik fiókunk sincs biztonságban. Tegnap Adri már a komód fiókjait húzta ki és nagy örömmel pakolta ki belőlük a fehérneműinket, ma reggel pedig a legalsó fiókból pakolta ki a ruháit és utána belemászott és onnan vigyorgott  ránk. Ennek egyébként az lett a következménye, hogy leszakadt a komód fiókjának az alja.

Adri jár

Adri ma megkapta a harmadik részét a Pneumococcus elleni oltásnak. Elég jól viselte: szúrás, nagy könnycseppek, anya óvó karjai és újra mosoly. Szóval büszke vagyok rá! Na és persze az eredmények: 7960gr és 70cm!!! Ami azt jelenti, hogy másfélhónap alatt 4 cm nőtt és 8 hónapos (lassan 9 hónapos) korára megtriplázta a születési súlyát (2520gr)!! Szóval szerintem jól állunk, és ezen a véleményen van a doktornénink is.

Tegnap takarítottam, csakhogy Adri ezt nem nagyon szereti. Pontosabban csak a porszívóval szemben vannak fenntartásai, ezért amikor előveszem, ő rögtön valami biztonságos helyre menekül és onnan követi szemmel az eseményeket. Ez történt hétfőn is: felmenekült az ágyra és onnan "beszélt" a porszívóhoz. Nagyon édes volt.

Egyébként igazi nő: ebéd után rögtön le is mozogja a fölösleges kalóriát, ugyanis ahogy kiveszem a székéből legalább 5 percig tologatja a szobában körbe-körbe az etetőszékét.

Képek itt!

Körbe-körbe

Végre kibújtak, előtörtek, talán újra nyugi lesz, mert Adri újabb fogacskákkal büszkélkedhet! Fent látni a két szemfogat, és már karcolja is az ujjunkat, ha ráharap pici lányunk. És a két szemfog mellett jön két oldalt még kettő, tehát lassan összesen 6 foga lesz Adrinak!

Újabb jó hír: ma megint megpróbált kapaszkodás nélkül elindulni Adri, egy lépést tett, aztán mászva folytatta a közlekedést. De nem bánom, mert a járással még ráér. De azért próbálkozhat!

Az elmúlt napokban sokat nevettünk Adrival, illetve Adrin. Mára már nincs olyan fiók, amit ne tudna kihúzni, és pillanatok alatt kipakolni úgy, hogy közben mindent a szájába is vesz, biztos, ami biztos alapon. Egyre jobban élvezi a "kukucs" játékot, amit mostanában úgy játszunk, hogy a pici elbújik valamelyik ajtófélfa mőgé, és onnan kihajolva mosolyog ránk, majd visszabújik, és újra előjön. Tündéri. Mindezek mellett pedig nagyon okos: amikor kimegyünk a fürdőszobába becsukjuk az ajtót, hogy legalább arra a kisidőre ne kövessen minket a kis kíváncsi szempár. Csakhogy Adrit nem lehet visszatartani. Rájött, hogy a fürdőszoba ajtaján van egy szellőző alul, amin be tud nézni és nem marad le semmiről. A hinta viszont továbbra is kedvence Adrinak és nekünk is, ugyanis míg kicsi lányunk nagyon szereti benne múlatni az időt, addig mi azért szeretjük, mert ebben alszik el a leggyorsabban! És még egy friss hír: Adri csütörtökön tett két lépést egyedül, kapaszkodás nélkül. Azóta ezt nem ismételte meg, viszont egyre hosszabb ideig áll minden kapaszkodó nélkül.                 Az elmúlt napok történései képekkel dokumentálva itt!

Hétfőn Sziszinél és Kira babánál voltunk látogatóban. Nagyon jól éreztük magukat, de beszéljenek inkább a képek, itt.

A lányok: Kira baba, Sziszi, Adri baba

Az elmúlt hetek történései képekkel dokumentálva itt!

Adrinak vettünk egy hintát. Azt hiszem ez volt eddig a legjobb döntésünk! Ez a hinta egy csoda!! Beletesszük a picit és megszűnik minden hiszti, csenben van, vagy "beszél", tudom végezni mellette a házimunkát, és Adri remekül el tud aludni benne. Szuper találmány!!! Nagyon szeretjük, akár csak pici lányunk.

Az elmúlt napokban újabb fejlemények történtek Adrinál. Már fél percre meg tud állni egyedül, minden kapaszkodás nélkül, kihúzza az íróasztal és az éjjeli szekrény fiókját és kipakol belőlük, és ma végre átaludta az éjszakát: 10 órát aludt egyhuzamban. Ennek az utolsó hírnek csak egy szépséghibája van, hogy mindezt a mi ágyunkban tette, ezért apa kiköltözött az előszobába és polifomokon aludt, míg mi lányok a puha meleg ágyikóban. Viszont a papírevés továbbra is sláger, és a könyvespolc lepakolása is a legjobb játékok egyike. Azonban apa ma ennek véget vetett: a polcok elé szögelt egy lécet, hogy több könyvünk ne lássa kárát Adri felfedező kedvének.

A hintában

Adri végre alszik, úgyhogy van néhány lopott percem, hogy írjak az elmúlt napokról. Kicsi lányunk egyre magabiztosabban lépked, ha fogjuk a kezét, és nagyon élvezi is a helyváltoztatásnak ezt a formáját. Sokat sétál a bútorokba kapaszkodva is, és rengeteget mászik, nagyon eleven. Már kinyitja az ajtót is, persze nem akkor, ha rendesen be van csukva, hanem ha behajtjuk. Tegnap pedig már az íróasztal fiókját is kinyitotta. Továbbra is a papír a legnagyobb sláger, nem tudom elég gyorsan kiszedni a szájából a darabokat, és nem tudom eléggé elrejteni az újságokat sem, nehogy megtalálja. A kis felfedező addig kutat, amíg nem talál számára megfelelő rágcsálni való papírt. Arról nem is beszélve, hogy bár van járókánk, mostanában mégsem szeret benne lenni, inkább kint van és a lakás egész területét bebarangolja. Hol a konyhában, hol a fürdőszobában találok rá. Mindemellett pedig egyfolytában "beszél": bababa, papapá, meme... Úgyhogy nem unatkozunk. Nagyon élvezzük az abszolút eseménydús hétköznapokat! 

Itt éppen az ágyneműtartóban

Ez volt a beugratás, természetesen még nem jár Adri, de próbálkozik vele. Már 2 hete sétál a bútorokba kapaszkodva, és egyre többet közlekedik ezen a módon, mint mászva, de még pár hónap biztos eltelik, mire önállóan fog állni, majd elindulni. Ma apa segítségével lépegetett, nagyon ügyesen.

Jár a baba...

Felesleges leírnom, hogy rohan az idő, szerintem ezt mindenki tapasztalja akinek egy kicsi életről kell gondoskodnia. Azonban mégis hihetetlen, hogy Adri  már 8 hónapja az életünk része! Amióta megszületett minden nap egy új kihívás, napról napra többet tudok meg róla, és vele együtt a minket körülvevő dolgokról, Adri világáról. Ahogy ő tanul és ismerkedik mindennel, ami nekünk már természetes és hosszú évek óta az életünk része, én is vele együtt fedezem fel újra a tárgyakat, színeket, hangokat. Mást tanít a nappal és mást az éjszaka. Nappal egymásért vagyunk, együtt éljük meg a reggelek, délelőttök, délutánok izgalmas perceit, óráit: a játékot, a nagy sétákat, az egyre izgalmasabb, új ízek felfedezését, az együtt mosás és főzés örömét, vagy éppn bosszúságát, amikor már én magam be sem jutok a konyhába, mert Adri kipakolta a konyhaszekrény teljes tartalmát, és a rumli közepén ülve mosolyogva figyeli, vajon hogyan török magamnak utat a szűrők és fakanalak rengetegén át a tűzhelyig. Éjszaka azonban én vagyok Adriért és az ő nyugodt álmáért. Bár az elmúlt két hónapban a pici próbára tesz azzal, hogy 2-3 óránként ébred, mégis amikor az éjszaka közepén az ágyamban hozzámbújva megnyugszik, befészkeli magát a mellkasomhoz és újra nyugodt, mély alvásba merül, elfelejtem, hogy én magam is legszívesebben ezt tenném. Ehelyett hallgatom a csöndes szuszogását és igyekszem nem gondolni arra, hogy reggel megint nyúzott és fáradt leszek, fájni fog a hátam, mert meg sem merek mozdulni, de legalább tudom: ő kipiheni magát. Nekem meg ott a kávé.

Kis felfedező

Megkaptuk a karácsonykor készült össznépi unoka-fotókat Feri papáéktól. Jelenleg négy unoka van a családban, ahogy az a fotón is látszik. A három nagyobb Laci testvérének gyermekei, a legkisebb a mi büszkeségünk!

Balról jobbra: Viki, Dani, Gábor, Adri

Múlt héten a nagymamától kaptunk egy járókát, illetve természetesen nem mi, hanem Adri. Életemben először vásároltam az interneten, és a TeszVesz-en nagyon olcsón (5000,-Ft) sikerült is szert tennünk egy jó állapotban lévő fa járókára. Fontos volt, hogy fa legyen, mert abból ki tud nézni a pici, nem úgy, mint a hálósból, és meg tud kapaszkodni a rudakban, aminek a segítségével megtanul felállni (mondjuk ezen már mi rég túl vagyunk) és megtanul szépen haladni. Szóval azt hiszem jó vételt csináltunk és Adrinak is egyre jobban tetszik.

Bár felmerülhet a kérdés: vajon minek kellett még egy bútor az amúgy is pici és zsúfolt egyszobás albérletünkbe? A válasz egyszerű: Adrinak szüksége volt egy saját térre, ami csak az övé, és nyugodtan garázdálkodhat benne, amíg anya a lakás körüli teendőket végzi.

Járókában