Király-ságunk mindennapjai

Sajnos elég zavarosan teltek az elmúlt napok. Múlt hét pénteken Adri belázasodott. 4 napon át hol magas láza, hol hőemelkedése volt. Hétfőn tele lett a teste kiütésekkel, mindenhol. Keddre elmúlt a hőemelkedése és láza sem volt, a kiütések mára tűntek el. Az orvos szerint semmi gond, csak meleg miatt jöttek ki a pöttyök. Ezt nehezen hiszem, inkább a több napos láz miatt - szerintem. Október 1-én megyünk a kardiológiára, majd a szemészetre és a bambulás miatt a neurológiára. Szóval sűrű lesz a program. Azonban remélem minden rendben lesz! Jövő hét szerdán pedig megkapja Adri a 15 hónapos korban esedékes oltást. Rohan az idő!

Mostanában mozgalmasan telnek a mindennapjaink, szerencsére. Sok kedves barát jön hozzánk, vagy megyünk mi hozzájuk. Vasárnap nyárbúcsúztató pizza-partin voltunk Kláriéknál. Ott volt Gábor (ő új ismerősünk), Évi, Hanni, Abi, Zsolt és persze mi hárman. A három kislány úgy tűnt jól érzi magát egymással, bár Adri hozta a formáját megint: kicsit nyűgös volt, de azért aranyosan és viszonylag jól viselkedett. Klárinak van 2 törpe schnautzer kiskutyája és sok hala egy gyönyörű akváriumban és Adrit ezzel le is vette a lábáról, no meg persze a finom pizzával. Hétfőn kipihentük a vasárnapot, hogy kedden megünnepeljük Adri 2. névnapját. Délután pedig Szilvi jött el hozzánk látogatóba. Szerdán hugi lepett meg minket, úgyhogy kicsi lányunk egész nap élvezhette a keresztmama társaságát és kényeztetését. Ma Sziszy és Kíra babáék jönnek. Nagyon várjuk őket. Adri szerencsére most elaludt, remélem nem lesz nyűgös délután. Kíra nagyon aranyos kislány, Adri nagyon szereti őt. A múltkori találkozáskor készült képeket ma hozza Sziszy, úgyhogy hamarosan azok is láthatóak lesznek. Pénteken Éva mamáék jönnek értünk és kimegyünk velük Törökbálintra, ott leszünk egész nap. Ennek nagyon örülök, mert velük nagyon ritkán találkozunk, pedig ők is nagyon szeretik Adrit. Szombaton pedig meglátogatjuk Erikát és Timit. Szóval hosszú és mozgalmas hetünk van, de én nem bánom, mert ezek az emberek mind közel állnak hozzánk és nagyon szeretünk velük lenni.

Túl vagyunk egy gyötrelmes éjszakán, és úgy látszik lassan áttöri a kilencedik fogacska is Adri ínyét. Bár ezt nagyon megszenvedi szegényke. És vele mi is. De remélem hamar túl leszünk a nehezén! Szörnyű látni, ahogy szenved: nyűgös, sír, hőemelkedése van és a széklete kimarja a popsiját, ami szintén fájdalmat okoz neki! Jó lenne ha nem szenvedne sokat.

Sajnos a múlt héten nem úgy alakultak a dolgok, ahogy reméltük. Nem tudtunk Erikáékhoz menni, mert sajnos a nagymamája nagyon beteg és lementek hozzá, ráadásul a szalonnasütés is elmaradt, mert Klári megbetegedett. Ezért a sütögetést áttettük most vasárnapra. Remélem az időjárás kegyes lesz hozzánk. Azért persze nem unatkoztunk. Adri minden napra tartogat valamit a számunkra. Nagyokat sétáltunk, játszottunk és már másodszorra aludt nagyinál kicsi lányunk. Szerencsére most sem volt semmi gond. Vasárnap itt Békásmegyeren "Hékás Békás" napok voltak, ez egyfajta nyárbúcsúztató volt különféle mesterségek bemutatásával. De volt bábszínház, mézeskalács sátor, mese sátor, kézműves foglalkozás és sok koncert, pl.: Alma együttes, Kistehén együttes és KFT koncert. Szóval nagyon jól éreztük magunkat. Már várjuk a szüreti mulatságokat!

Szerencsére csak jó dolgok történtek velünk. Tegnap éjszaka Adri először aludt tőlünk távol, a nagyival. Az igazság, hogy míg ő nagyon jól érezte magát, addig mi szenvedtünk. Nagyi nagyon szereti őt és Adri is a nagyit. Kellemesen telt az este, a vacsora, fürdetés és könnyen elaludt, ráadásul végig aludta az éjszakát és mosolyogva ébredt reggel. Nagyon örülök, hogy minden jól ment. Rólunk ez nem mondható el. Nagyon rosszul aludtam, többször fölriadtam, hiányzott a kicsi, Lacinak rémálmai voltak. Szóval nehéz nélküle. Ezt megtapasztaltuk. Nagyi azonban már nagyon várja mikor lehet újra nála a pici. Délelőtt elmentünk sétálni a Gőtés-parkba. Nagy élmény volt, mert legalább 30 vadkacsa volt a tavaknál, akik körbevették Adrit, ő pedig élvezte a hirtelen jött népszerűséget! Képek itt találhatóak.

Adri a kacsákkal

Ez az idő is eljött! 14 hónap és 5 nap után most vagyunk először egyedül, Adri nélkül éjszaka. Furcsa, nagyon furcsa. A pici annyira a részemmé, életemmé, mindennapjaimmá és perceimmé vált, hogy most csak kóválygok csöpp albérletünkben. Nézegetem a játékait és 5 percenként sms-t írok nagyinak, hogy minden rendben van-e. Persze minden oké, de azért izgulok. Mégis most vagyunk egyedül először, egymás nélkül. Vajon neki hiányzom? Remélem igen, és bízom benne, hogy mégsem. Nagyi nagyon szereti őt és ez viszont is így van, de mégis. Valami űrt érzek, hiányt. A kicsi meleg test hiányát, aki fürdés után hozzám bújik majd a karjaimban alszik el, miközben halkan szuszog, és néha elmosolyodik álmában. 9 hónapig hordoztam magamban, majd az elmúlt évben is szinte el sem váltunk egymástól. Várom a reggelt, de remélem azért Adri jól fog aludni. Én éber leszek, mert kértem anyut, hívjon, ha a kicsi nagyon sír és már repülök is. Majd meglátjuk mi lesz! Jó éjszakát 

Ma voltunk a védőnőnél havi ellenőrzésen. Az adatok: 9450gr és 75 cm Adri. Szerencsére minden rendben van a kis örökmozgóval, úgyhogy sokat nem is időztünk. Következő alkalommal megkapja a 15 hónapos korban sorra kerülő oltást, majd egy hónap múlva.

Egyre ritkábban kerülök mostanában a gép elé, ezért ritkák a bejegyzések, de azért igyekszem pótolni a hiányosságokat. Szóval: Adri egy tündér. Semmi probléma. De van sok elevenség, rengeteg kacagás, sok séta-legtöbbször babakocsi nélkül, mert nem bír megülni benne 5 percnél tovább- és nagy-nagy bírkózások. Sokszor mondja, hogy baba, papa, mama de még igazán nincs mögötte tartalom. Mindent megért, mindent megtesz, amit kérek tőle, mindenkire mosolyog és mindenkinek integet, ezért nagyon szereti mindenki. És ez olyan jó érzés. Egyébként is egy nagyon kedves, nyílt szívű teremtés. Múlt héten Kíra babáéknál voltunk vendégségben. Tündéri volt a két kislány együtt. Játszottak, puszikat váltottak, etették egymást. Nagyon jó nap volt. Képek hamarosan. Sajnos a fogzás leállt. Még mindig csak 8 foga van Adrinak, bár az ínye bal oldalon alul nagyon be van dagadva. És továbbra sem eszik. Sem gyümölcsöt, sem normális ételt. Hiába csinálok szendvicset, leeszi a felvágottat és otthagyja a kenyeret. A hűtőből kiveszi a kolbászt, de főzeléket nem eszik. A húslevesből kieszi az összes húst és a répát és kész. Sajnos ez így nem fog sokáig menni. A védőnőtől fogok jövő héten segítséget kérni, mert a héten szabadságon van. Jövő héten találkozunk Erikáékkal és vasárnap szalonnasütésre megyünk Kláriékhoz. Már nagyon várom, mert ott lesznek Zsoltiék is a két kislánnyal. Bölcsődébe viszont nem megy szeptembertől kicsi lányunk, mert a munkahelyemen kibabráltak velem - sajnos nem először. Szóval nem tudom mi lesz velünk a panel lakásban, ha újra indul a fűtés szezon. Imádkozom, hogy Adri ne szenvedjen hiányt semmiben. Mindent megtudjunk adni neki.

...rossz ember nem lehet, tartja a mondás. És ez hatványozva igaz, ha az ember egy 14 hónapos kislány. Tegnap sétáltunk egy nagyot, és lovaglás után virágokkal ismerkedtünk. Videó és képes beszámoló itt található.

Adri virágok között

Ma elmentünk kirándulni, kibicikliztünk a Lupa-szigetre. Adrinak már csak egy kicsit folyik az orra, ezért jól esett egy kicsit kiszabadulni. Élveztük a Duna-part szépségét, a kellemes időt, és azt, ahogy Adri ismerkedett a kacsákkal, és újabb barátságot kötött egy kutyussal. Képes beszámoló itt található. 

Minap sétáltunk egy nagyot a lakótelepen, és eljutottunk egy nagyon kellemes helyre. Bár -néhány év kihagyással- 23 éve élek Békásmegyeren, ezt a kis édenkertet soha nem láttam. Talán azért, mert fel sem merült bennem, hogy egy eldugott kis templom kertjében erre bukkanok. Mégpedig egy nagyon szép kis tóra, amin keresztül ível egy fa híd, a tó végében egy kis templom, a kert másik végében pedig egy istálló, ahol 2 bárány, 1 szamár, 2 ló (anya és lánya), 1 nyuszi, papagájok, mókus és 2 kecske éldegél nagy békességben. Mindez pedig a lakótelep közvetlen közelében, a panellakások tövében. Adrinak nagyon tetszett mindegyik állat, és élvezte, ahogy etettük a kecskét. A nagyobb gyerekek kézműves dolgokat készítettek egy hosszú asztalnál a templom tövében. Néhány képet feltettünk ide. Kellemes élmény volt.

Adrival a hídon

Sajnos az elmúlt napok nehézkesen teltek. Éjszaka Adri többször is kelt, aminek mindannyiszor az lett a vége, hogy köztünk aludt, apunak pedig ezért a földön kellett aludnia. Sajnos tegnap elkezdett köhögni, tüsszögni, és nagyon folyt az orra. Estére belázasodott, éjszaka még mindig magas volt a láza ezért reggel elmentünk az orvoshoz. Vírusfertőzés. Délutánra hasmenése lett, pedig szinte semmit sem hajlandó enni. Mindezeken túl baloldalon lent be van dagadva az ínye, ott jön hátul a foga. Szegény szenved miatta. Sokat sír és csak akkor nyugszik meg, ha felveszem és magamhoz ölelem, így sétálunk. Remélem hamar túl leszünk minden bajon.

Vasárnap délelőtt Adri a református gyülekezet tagja lett hivatalosan is, amikor is Álmos lelkipásztorunk megkeresztelte kicsi lányunkat. "Ígérjük és fogadjuk" - eképpen tettünk fogadalmat arra, hogy akarjuk, gyermekünk a keresztség által az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyház tagja legyen és hogy idővel a konfirmáció alkalmával ő maga, önként tegyen vallást Istenbe vetett hitéről. Mi pedig törekedni fogunk arra, hogy Adrit továbbra is a hitben és szeretetben neveljük. Ami a szertartást illeti: nálunk, reformátusoknál a keresztelő úgy zajlik, mint egy szokásos vasárnapi istentisztelet. A gyülekezet előtt kereszteli meg a lelkész a gyermekeket, az istentisztelet első 20 percében. Adri sajnos nagyon fáradt volt, mert szombatról vasárnapra virradó éjszaka 2-3 óránként felébredt, ezért sírt, hisztizett, a keresztvíz alól próbált menekülni, de amikor megszólalt az orgona és a lelkész énekelni kezdett, megnyugodott, és még táncolt is. A keresztelő után apa kivitte Adrit a templomból, de még az épületben maradtak, ugyanis van két szoba: az egyik az ovisoknak a másik 0-3 éves korú gyermekeknek. Ez utóbbiba mentek Laciék, hiszen a kicsiknek fenntartott szoba tele van játékkal, és még az istentiszteletet is hallgatni lehet a hangszórókon keresztül. Én és a család többi tagja pedig a templomba maradtunk és végig hallgattuk az istentiszteletet, ami ismét felemelő és nagyon szép volt. Utána megkaptuk az emléklapot majd haza mentünk anyu lakásába és itt ünnepeltünk. A keresztmama a húgom lett. Békés, szép vasárnap volt. Sajnos csak két kép készült, ezeket itt lehet megnézni más képek társaságában.

Keresztelő

Az elmúlt napokban készítettünk két videót. Az egyiken Adri táncol és csúszdázik, a másikon pedig kipakolja, átrendezi a hűtőt, kiszolgálja magát a fogára való étellel. Tündéri :)

Videók itt!

Nagyon kellemesen teltek az elmúlt napok. Szinte minden nap jött hozzánk egy-egy kedves barát. Adri pedig nagyon élvezte a kedves társaságot, és persze azt, hogy mindenki kényeztette. Szerencsére mindenki jól van és egészséges. Adri az ételek területén kicsit válogatós: leginkább húst enne hússal, és Kinder pinguit, fagyival. De ezt sajnos nem lehet egyfolytában, ezért sokszor harcolok vele a főzelékek vagy a gyümölcs miatt. Élvezem a rend mániáját: ha valami kicsöppen a földre, vagy esetleg egy kis koszt talál (jelzem: minden nap porszívózok), rögtön jön és mutatja, vagy ha talál szivacsot, törlőkendőt, megy, és takarítás címen elmaszatolja. Tündéri. Most már együtt főzünk. Akárhányszor kint vagyok a konyhában, ő mindig csatlakozik hozzám és kiveszi a legnagyobb lábast a szekrényből, a fakanalat és kevergeti a semmit a lábasban. Én pedig rendszerint próbálom kikerülni kis porontyomat, nehogy megzavarjam nagy igyekezetében. Tegnap kaptunk egy csúszdát a szomszéd nénitől. Az unokája kinőtte és nekünk adták. Adri nagyon élvezi. Gyakorlatilag lassan egy játszótér lesz kis lakásunkból: van hintánk, medencénk, csúszdánk...De a lényeg, hogy Adri jól érezze nagát és általa mi is. Képek itt.

Adri csúszdázik

Próbáljuk Adrit leszoktatni a hisztiről és a "mindent nekem, de azonnal" viselkedésről. Mindezek mellett pedig élvezzük, hogy kislányunk éli a maga kis öntörvényű életét. Addig küzd különböző dolgokért, amíg meg nem szerzi őket, vagy rájön, hogy érheti el. Például: nagyon szeret számítógépezni, ami nála abból áll, hogy őrült módon tologatja az egeret, és püfföli a klaviatúrát, mindeközben pedig élvezi a monitoron felvillanó különböző figyelmeztetéseket. Persze mi ezt nem hagyjuk neki, csakhogy rájött hogyan tud felmászni a puffra, onnan pedig mindent elér. Hiába toltuk el onnan, ő visszatolja és minden indul előröl. Ellenben nagyon rendszerető: segít teregetni: adogatja a ruhákat; ha véletlenül nyitva hagyjuk a WC tetejét és ő észre veszi, szól nekünk, megfogja a kezünket, odavezet a WC-hez és megmutatja, mi a gond. A pisis pelenkáját, pelenkázás után elviszi és kidobja a szemetesbe!! Ha azt mondom porszívózunk, oda megy a szekrényhez, ahol a gép van, segít kivenni, majd ha végeztem, segít feltekerni a kábelt. Ki tudja nyitni a hűtőt, amiből egyenlőre még inkább csak kipakol, de már előfordul, hogy sikerül be is rámolni. Ha azt mondjuk neki, hogy megyünk sétálni vagy a nagyihoz...rögtön megy a cipőjéért, leül és várja, hogy ráadjuk. Amikor reggel felkelünk, illetve ő kelt minket, reggelizik, majd mi még lustálkodnánk egy kicsit, de ezt nem tehetjük: lehúzza a takarónkat, elveszi a párnánkat és viszi az ágynemű tartóhoz, mivel reggel van és be kell ágyazni. Úgyhogy ha ő felkel, akkor mi is, sajnos. Így élünk mostanában.

Ma lementünk a védőnőhöz méreckedni és egy kis bíztató szóért. Az adatok: Adri jelenleg 8970gr és 74,5 cm. Ami pedig a hisztit illeti, kaptunk néhány jó ötletet. Mivel hamarosan bölcsibe megy, jó lenne, ha leszokna erről az őrült hisztizésről, erre azonban azt mondta a védőnő, hogy ha addig nem is, akkor ott le fog róla szokni. Ugyanis mások lesznek a szabályok és a határok. Nálunk megszokta, hogy ha sokáig hisztizik, feladjuk és eleget teszünk a kérésének. Hát ezt nem szabad! Mindegy meddig hisztizik, hagyni kell, majd abba hagyja és rájön: ez nem vezet sehova. Lehet, hogy egy hét kell hozzá, lehet, hogy több. A lényeg a következetesség. Őszintén szólva ez a legnehezebb. De mostantól úgydöntöttünk: hiszti stop lesz. Remélem menni fog.

Mostanában kicsit elhanyagoltam a blogunk írását, de lassan a türelmem végére érek, csak ezért. Nehezen viseljük a hőséget, Adri meg még annál is nehezebben. Őrült hisztis, ha valamit nem azonnal úgy teszek, ahogy ő elképzeli, vagy valamit nem kap meg azonnal, olyan hisztit vág le, hogy hihetetlen: kifeszíti a testét, üvölt, levágja magát a földre, harapdálja ami a keze ügyébe kerül. Szóval nagyon nehéz, én pedig fáradt és csüggedt vagyok. Nagyon várom a szeptembert, megváltás  lesz a számomra. Sajnos strandra nem tudunk menni, mert nincs pénzünk, ezért a nagyihoz szoktunk átmenni, neki nagy lakása van, és ott elfér a kismedence amit beszereztünk neki, abban pancsol. Ez egyfajta panel-strand. Most is üvölt a fülembe, úgyhogy megyek. Képek itt!

Ma felavattuk a bicikli ülést, amit Adri szülinapjára kapott. Nagyon élveztük Lacival a biciklizés örömét, a száguldást és azt, hogy mostmár hármasban kirándulhatunk szabadon. Az első utunk az Omszk-tóhoz vezetett. Ami Adrit illeti, ő az első pár méter után elaludt, úgyhogy még nem nagyon élvezte a kerékpározás nyújtotta szabadságot. Majd legközelebb. Képek itt találhatóak!

2008. június 20. 13:52 perc: megszületett az egyetlen, aki mindennél többet jelent nekünk, világra jött Adri. Szinte hihetetlen, hogy ennek immár 1 éve! Szombaton nagyot ünnepeltünk, egész nap Törökbálinton voltunk a nagymamáéknál (Laci anyukája). Bográcsoztunk, ami nagyon tetszett a kicsinek, ismerkedett a hatalmas doggal, Metosszal, és kergette a palotapincsi Pamacsot. Gördeszkázni próbált, és élvezte, hogy mindenki az ő kedvét leste. Éva mama fantasztikusan finom ünnepi ebéddel várt minket, de a nap fénypontja a torta evés volt. Adri nem kímélte a csokitortát, nagy élvezettel ette és kente bele mindenbe maga körül. Erről tanúskodnak a képek, amiket megnézhettek itt! Az ajándékozás sem maradt el. Kicsi lányunk kapott csodakockát, amibe formák szerint kell beletenni a tárgyakat, könyveket, egyéb készségfejlesztő játékokat, bilit, kapott utazóágyat, biciklire szerelhető gyerekülést (most már mehetünk biciklitúrára), pelenkákat, popsitörlőt, és pénzt, amiből ruhát és cipőt veszünk neki.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek a jó kívánságokat!

Tegnap voltunk az egy éves kontroll vizsgálaton. Minden rendben, leszámítva, hogy még mindig bújkál Adriban a vírus, de ez várható volt sajnos, mert az egész család beteg. Az adatok: 8650gr és 74 cm. Mozgás koordinációja tökéletes, kommunikációja szintén, megérteti magát és megért mindent amit mondunk neki. Eleven, mosolygós, jókedélyű kislány. Egyre többet mondja a baba, mama, papa szavakat és folyamatosan halandzsázik. Bár azt hiszem megsértődne, ha az ő kis beszédét halandzsának hívnám, mert csak nekünk tűnik annak, láthatóan ő tudja miről beszél. Úgyhogy korrigálom magam: tehát folyamatosan beszélget velünk az ő kis egyéni baba nyelvén. Így állunk most. Holnaptól pedig egész hétvégén ünnepelünk, hiszen apa pénteken lesz 34 éves, Adri pedig szombaton 1 éves!

Lassan egy éve, hogy egy nagyon meleg júniusi délutánon arra készültem, hogy édesanya legyek. Emlékszem: feküdtem a vajúdó szobában, karomba az utolsó infúzióval a műtét előtt, szívemben pedig rengeteg szorongással és sok-sok reménnyel. Körülöttem mindenki rohangált, leendő anyukák vajúdtak a szomszédos ágyakon, miközben az egyik szülőszobából épp kitoltak egy nagyon sírós, új életet. Lassan toltak a műtő felé. Körülöttem már arról beszéltek a nővérek, orvosok, bábák, hogy ki hova megy a hétvégén pihennni, örültek, hogy vége a hétnek, én voltam az utolsó tervezett császáros. 13:52 perc: felsírt az én új életem. Erős, egészséges hangon, magának követelve minden figyelmet, ahogy a mai napig is teszi. Megszületett Adri és megszülettem én is: édesanya lettem. Azt hiszem nem fogtam fel akkor még ennek az egyszerű ténynek a valódi súlyát: felelősséggel tartozni valakiért, aki csak rám számíthat, akinek én vagyok a biztonság. Azonban az első átvirrasztott éjszaka után már tudtam: mostantól minden más lesz. És valóban így lett. Lassan egy éve éljük együtt a mindennapokat egyre nagyobb összhangban, harmóniában. Nehéz, szinte lehetetlen vállalkozás lenne felsorolni mi mindent történt ezalatt az idő alatt, de Te, kedves olvasó, úgy is tudsz rólunk mindent. Azért jó vissza emlékezni a kezdetekre és jó előre tekinteni  a jövőbe. A legfontosabb történéseket azért mégis összeszedtem egy csokorba:

- Adri 2,5 hónapos volt, amikor először fordult a hasára a hátáról

- 1 hónappal később nyúlt a játéka után

- 4 hónapos volt, amikor megfordult hasról hátra

- január 5-én felállt a kiságyában és még azon a héten elindult négykézláb, és ülni is megtanult

- március 18-án elindult egyedül. Azóta már szalad, néha nehéz utolérni.

- és amiket hónapok óta csinál már folyamatosan: kipakolja a szekrényeket, fiókokat, lepakol a polcokról. Azonban most már helyre teszi a játékait, a különböző tárgyakat és becsukja maga után az ajtót. A Montessori-tornyot percek alatt felépíti (karikákat kell egymásra tenni egy rúdon), a képeskönyvében rámutat a madárra, kutyára, cicára, ha például  megkérdezzük tőle: "Adri hol van a kutyus?" Ha kérjük tőle a játékait, egyéb dolgokat, szó nélkül oda adja, vagy oda hozza nekünk. Érti a tiltásokat, bár nem mindig fogad szót, de már tudja mit nem szabad. Jelzi, ha éhes, szomjas. Ha indulunk valahova szó nélkül hozza a cipőjét és bele is lép egyedül. Ügyesen iszik pohárból, de még csak segítséggel. Nagyon szereti a gyerekeket, kutyákat, madarakat. Nagyon szeret pancsolni: ha szólok neki, hogy "Adri, megyünk fürdeni!" már indul is a fürdőszobába, megáll a kád előtt és vár.

És még annyi mindent felsorolhatnék, de most ennyire jutott időm, mert hallom: az 1 éves csöppségem dobol az ajtón. Megérkezett.

Tegnap felmentünk kirándulni a Normáfához, hogy kicsit együtt legyünk hármasban, és hogy Adri végre megismerje az igazi, nagybetűs ERDŐT. Titkon persze azt is reméltük, hogy a sűrű, lombos fák kicsit enyhítik majd a nagyvárosba szorult tomboló meleg okozta kínjainkat. Ez így is lett. Ami viszont Adrit illeti: az utazásban kifáradt, és mire leszálltunk a 90-es buszról az erdő szélén, ő már édesen szundizott. De azért nem maradt élmény nélkül. Felsétáltunk a kilátóig, majd amikor már visszafelé tartottunk, félúton felébredt csöpp lányunk, és némi meglepettséggel szemlélte az őt körülvevő hatalmas fák egyébként csodás látványát. Kicsit meg is szeppent, amikor a csendet és a madárcsicsergést megzavarta a hirtelen feltámadt szél okozta falevelek susogása, de hamar túltette magát rajta és boldogan vonult előre. Megcsodálta a lepkéket, bár nem nagyon értette, miért nem lehet őket is megszeretgetni úgy mint a kutyusokat. Majd ismerkedett a levelekkel, bogarakkal, és persze mindent felszedett a földről, amit csak talált. Nagyon élvezte a polifoamok cipelését is. Kirándulásunk végén pedig nagyot játszott apával a nagyréten felújított játszótéren. Kellemes, de kimerítő napunk volt. Képes beszámoló itt!

A kis csibész

Mostanában sokat gondolkodom azon, vajon miért van mindennek két oldala? Miért van az, hogy ha a sors valami jó dologgal ajándékoz meg, a következő percben küldd mellé valami rosszat is, biztos, ami biztos, ne érezzem magam túl jól a bőrömben! Ezt soha nem értettem, persze magyarázhatjuk azzal, hogy kell az egyensúly, de néha jó lenne kibillenni csak a jó dolgok felé, fenébe a fizikai törvényszerűségekkel. Szomorú vagyok, nagyon. Mindegy miért, de az vagyok. Sokszor előfordul, hogy csak ülök a szobában és magam elé nézve merengek: vajon jól döntöttem három éve azzal a bizonyos "igen"-nel, vajon megadok mindent a gyermekemnek, miért vagyok annyira egyedül, miért vagyok annyira magányos? És miközben már potyognak is a könnyeim újra és újra, egyszer csak egy meleg buksi simul az ölembe, mintha csak  azt mondaná: "anyu szeretlek, ne sírj én itt vagyok neked!" És akkor elszégyellem magam, magamhoz ölelem a kicsi meleg testet,  aki már ölel is a csöpp karjával és 1 évének minden szeretetével és emlékeztet: én már soha nem leszek  egyedül. Bármit hoz is az élet, mi ketten, együtt mindent átvészelünk és valóban: nem vagyok már magányos, rámosolygok a kedves arcra, megpuszilom és nevetve indulunk labdázni. Én pedig arra gondolok: az élet szép, mert Adri itt van velem.

Ma hívtak az egyik bölcsiből, ahova jelentkeztünk, hogy szeptembertől várják Adrit! Nagyon boldogok vagyunk, mert Adri nagyon szereti a gyerekeket, szeret társaságban lenni, és így én is visszamehetek dolgozni, és remélhetőleg anyagilag is rendbe jövünk. Ráadásul a bölcsi 2 percre van anyutól, tőlünk pedig 5 percre, úgyhogy a távolság sem akadály. Ide járt az öcsém és a húgom is, anyu szerint egy megbízható, jó hely. Majd meglátjuk, de bízom benne minden rendben lesz! Egyébként kicsi lányunk egy igazi tündér: továbbra is sokat mosolyog, rengeteget játszunk, nagyon ügyes, 10-12 órát alszik éjszaka, és délután is alszik másfél-két órát. Remélem ezt a jó szokását megtartja sokáig. A "hamm" -on és a "mama"-n kívül még nem mond mást, de sokat gagyog a saját kis baba nyelvén. Napról napra fejlődik, roham léptekben. És mi ezt nagyon élvezzük.