Király-ságunk mindennapjai

Mostanában elhanyagoltam a beszámolók írását, de jó okom volt rá: Adri. Kislányunk olyan eleven, hogy nem lehet mellette mást csinálni, csak vele foglalkozni. Most épp alszik, így gyorsan írok pár sort. Nagyon kellemesen telnek a napjaink. Sokat olvasok Adrinak, egyre jobban érdeklik a mesék, játszunk, építünk, vagy éppen egymást kergetjük a lakásban, bújócskázunk. Együtt választottuk és vettük meg a fenyőfát, ami egy nagyon szép, közepes méretű luc fenyő, együtt takarítjuk a lakást, és készülünk az ünnepekre. Eközben Laci dolgozik, sokat. Nagyon sokat. Még 24-én is behívták és végig 25-én, 26-án...Így a szent estét anyunál töltjük, és Laci majd csatlakozik hozzánk. Megvettük az ajándékokat is, így már csak a sütés-főzés maradt. Mivel nem tudom, mikor jutok újra odáig, hogy írjak egy bejegyzést, ezért itt kívánok minden kedves barátunknak és a blogunkat olvasó kedves ismeretleneknek nagyon kellemes, békés karácsonyi ünnepeket!

Tegnap kellett vissza mennünk a szemészetre Adrival. Előtte 5 napon át napi kétszer kellett csöppenteni a szemébe, hogy kitáguljon a pupillája. Ez elég rossz, mert elmosódottan lát csak az ember és nagyon érzékeny a fényre a szem. Ezt tapasztalatból tudom, hiszen, magam is szemüveges vagyok gyerek korom óta. Szerencsére Adri meglepően jól viselkedett, hamar végeztünk és a diagnózis is jó lett: semmi gond, a kicsi szemével, de 1 év múlva kontroll. Ezen is túl vagyunk. Erre az évre vége az orvoshoz járásnak, remélem. Januárban jön a 18 hónapos oltás, addig azonban messze elkerüljük a rendelőket!

Sajnos az elmúlt napokban kis családunk nagyon legyengült, köszönhető mindez a mindegyikünkön végigvonuló Calici-vírusnak. Lacinak 3 napon át "csak" ment a hasa, míg Adri és én a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka felvállta tisztultunk alul és felül. Hajnalra annyira legyengültünk, hogy én nem tudtam felállni az illemhelyről a kicsi pedig teljesen kikészült, Laci úgy szintén, ezért negyed ötkor felkeltettük anyut, és áthívtuk, hogy segítsen. Reggel orvos, aztán gyógyszertár: Smecta, Normaflor, hányás csillapító, diéta, rengeteg folyadék. Estére belázasodtunk, de másnap reggelre már jobban voltunk és szerencsére most már minden rendben. De szörnyű élmény volt, főleg azt látni, ahogy Adri szenved és sehogy nem értette mi jön ki a száján, csak azt tudta, hogy nagyon rossz. Remélem nem kerül erre sor nagyon hosszú ideig.

Tegnap délután Adrival együtt tisztogattuk a csizmákat, és fürdés után kiraktuk az ajtóba őket, majd kitettünk apu-Mikulásnak egy szelet vargabélest és egy pohár tejet, mert tudtuk, hogy éhesen jön majd haza. Reggel aztán nagy volt az öröm, Adri leginkább a Micimackó-mikulásfigurának örült, ezért az már nincs is rajta a képeken. Persze falatozás még nincs a sok finomságból, majd 1-2 nap múlva.

Megjött a Mikulás!

Sajnos számlatartozás miatt kikapcsolták a mobiljainkat, majd a netet és a vezetékes telefont is, így 1 hétig élveztük a csendet, kizártuk a külvilágot, és csak azzal érintkeztünk, aki leküzdve az akadályokat, megkeresett minket. Érdekes tapasztalat szerzés volt, kiderült kinek számítunk igazán: az egyetlen és legjobb barátomnak és az édesanyámnak. Sebaj, ennyi pont elég. Hétvégére aztán sikerült pénzt szereznem és kifizettem a tetemes tartozást, mostmár ismét minden kommunikációs csatornán elérhetőek vagyunk. Családunkban egyébként időközben kiscsillag született Adri személyében. Ugyanis szivacs módon minden új információt magába szív és azonnal le is utánozza a megfigyelt dolgokat. Utoljára például a néptánc elemeit sajátította el: nézte a Csillag születik című műsorban a táncos lábú srácokat, majd ő is elkezdett táncolni, és néhány lépésében sikerült is felfedeznem valami ősi magyar ritmust. Szédületes a kislányunk. Mindeközben készülünk a karácsonyra, főleg lélekben, mert egy nagyon nehéz évet zárunk, de szerintem ennél több nem is kell: szeretet, béke és nyugalom. Örülni fogok, ha ez a három dolog teljesül. Kedves ismerősöm blogját olvasva, arra gondoltam egy számomra kedves verset idézek, amit gyerekként kívülről tudtam, így is felkészítve lelkünket közeledő ünnepek hangulatára.

Gazdag Erzsi: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
„Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
„Süt még nap a nyáron!"

Nagyon ritkán írok (eddig egyszer) ide a kicsi családunk blogjába de talán még össze tudom szedni azt a sok élményt, amit nekem ez a 17 hónap nyújtott.

Sajnos én nem tudok ott lenni minden percben a mi kis ördög lánykánk körül és megmondom őszintén néha mérges is vagyok rá, de azt mondják mások, hogy ilyenek a kicsik. Én el sem hiszem, hogy ilyenek, hiszen nekem Adrika az első gyermekem és remélem nem az utolsó. De most rátérek a lényegre. Sokat dolgozom, mert sajnos egy anyagias világban élünk.

Imádom az én két szépségemet, a kisebbik most visszaadja az anyjának azt a sok szeretetet, amit most én tőlem nem kap meg.

Adri egy eleven kisördög, láttam, ahogy elkezdett kúszni az ágyon és alig vártam, hogy felálljon. A kúszást gyorsan abba hagyta, mert rájött, hogy lassú az ő kis dolgaihoz és a család hamar „otthagyja” így egy hatalmas evolúciós ugrással már inkább a bizonytalan járást választotta, mint hogy kússzon. És itt jött a mi vesztünk, mert a tündérünk, amit csak tudott lepakolt és elkezdte felfedezni milyen „rosszaságokkal” lehet a családot felbosszantani. Persze ebbe válogatott csibészségek voltak, mint könyvespolc lepakolása( apu léccel keresztbe leszögelte), konyhaszekrény kipakolása (apu egy rudat rakott keresztbe a fogantyúkra), vagy a fehérneműs fiók kipakolása (apu egy lécet dugott a fogantyúkba). Magyarul, ahogy a kicsink fejlődött nekünk is úgy kellett találékonyabban megóvni a dolgok és persze lányunk épségét.

DE mindemellett egy tünemény tele van szeretettel, jókedvvel és egy jó marék csibészséggel.

Néha mikor valamije fáj, akkor csak az anyu a jó neki, ami nekem kicsit fáj („de hisz engem alig lát”) és néha csak az vagyok neki, aki mindig az ajtóban elköszön és már megy is valahová.

Jó volna vele lenni sokat, hogy lássam mindazt, amit az anyukája, de akkor mit eszik a mi kis szép babánk? Így majd ha nagyobb lesz, talán jobban megérti miért volt olyan keveset velem, amikor kicsi volt.

De amikor vele vagyok, akkor jókat bohóckodunk, mert rajtam lehet ugrálni, buccolni, én imádok vele csihi-puhizni. Ha este otthon vagyok, amikor lefekszik, akkor mindig a nyakamba kéredzkedik, míg anyu fürdik és csimpaszkodunk a hinta kampóján.

Imádni való, amikor bohóc fél törpe járásban vonul, és közben koncentrál vagy csak egyszerűen eszét vesztve rohangál. Ha hazaérek, már reklamál, hogy vetkőzzek le, de egy óra múlva integet, hogy pápá. Mindig tele van lila foltokkal, mint egy fiú és nem fél semmitől.

Remélem, mikor legközelebb írok, már azt tudom leírni, hogy sokat vagyok velük és nagyokat játszunk és nevetünk együtt.

Szerdán voltunk havi ellenőrzésen, mintahogy azt az előző bejegyzésben írtam. Csütörtökre Adri betaknyosodott, délutánra pedig elindult felfele a hőmérséklete. De szerencsére csak hőemelkedése volt, ami péntekre el is múlt. Még most is folyik az orra, de szerencsére nincs más gond. Eleven, jó kedvű. Úgyhogy orrszívás, tengervizes orrspray és Cebion cseppek. A szokásos. Ami azonban megnehezíti az éjszakáinkat az a fogzás. Még csak a 10. foga jön kicsi lányunknak (ami egyébként nem baj, mert minél később jönnek, annál egészségesebbek lesznek), de ezt is megszenvedi szegény. Nagyon be van dagadva az ínye, úgyhogy remélem hamarosan kibújik a fogacskája. Történtek fejlemények a beszéd terén is! Az eddig használt szavak, amiket értünk is: mama, papa, mamama (nagymama), popi (ropi), baba, aú (ha megüti valamiét), nyényi (néni), nyamnyam (ha valami kedvére való ételt kap). És ami csalódás, nem nekünk, Adrinak. Ő nagyon szereti a babákat, gyerekeket. Bárhol meglát egy babát (TV, újság, könyv, utca...) már rohan is megszeretgetni. Csak átölelni és megpuszilni akarja őket, de sajnos sok gyerek nem értékeli ezt a szeretet rohamot. Megijednek, elbújnak, vagy a szülök húzzák el a gyereküket. Ez nagyon szomorú, mert a szeretet az, amiből mostanában a legkevesebb van a világban, és olyan jó, ha valakiben megvan még ez az érzés, és még ha ki is tudja mutatni... Vajon milyen felnőtt lesz azokból a gyerekekből, akik magukba zárkóznak, vagy anyjuk háta mögé bújnak, ha egy ölelő kicsi kar közeledik feléjük? A lényeg, hogy Adri soha ne felejtse el, milyen jó dolog szeretni, milyen jó, ha egy ölelésben elbújhat az ember a világ elől, és ne felejtse el: a szeretetnek hatalma van. 

Ma voltunk a védőnőnél és a doktor néninknél havi ellenőrzésen Adrival. Szerencsére minden rendben, kicsi lányunk már 80 cm és több mint 10 kiló, igaz nem sokkal, de pontosan úgy fejlődik és gyarapodik ahogyan kell. És ez a lényeg. Ebben az évben már csak a szemészet van hátra. Remélem beteg nem lesz, vitaminokkal védekezünk.

Az elmúlt három nap gyötrelmes volt. Nem Adri miatt, ő egy kis tündér. Nagyon sok szeretet van benne és ki is mutatja. Rengeteg cuppanós puszit kapok tőle, bújik, simogatja az arcomat és számtalan módon kimutatja az érzelmeit. Percről-percre fejlődik, és nagyon jó megfigyelő. Egyedül fel tudja venni a cipőjét, és egyedül belebújik a nadrágjába, persze felhúzni még nem tudja, de ez is nagy előre lépés. Szóval nem miatta voltak gyötrelmesek a napok, hanem a családom más tagja(i) miatt. Hétfőn volt a 3. hagyatéki tárgyalás nagymamám végakaratáról. Ezen sem jelent meg az apám, sem az ügyvédje. A közjegyző telefonon elérte az ügyvédet, aki hebegett-habogott, majd azt mondta, apám nem fogadja el a végrendeletet, bírósági úton támadja meg. Ennek ellenére megkaptuk a végzést, ideiglenesen mienk a lakás, beköltözhetünk azonnal. Pontosabban beköltözhetnénk. De ott lakik az albérlő, aki egyenlőre marad. Hogy miért, azt most hosszú lenne leírni. Júliusig nem költözünk, és utána...? Mindenesetre szerdán ezt elmondtam a mi albérletünk tulajdonosának, aki viszont azt mondta, hogy meghirdette a lakást. Eladja, mert rossz a lakáshitele. De felajánlotta, hogy menjünk tovább majd a másik lakásba, amit ehelyett vesz Kőbányán. Nem hiszem, hogy elköltözünk oda. Nem tudom mit fogunk csinálni, nem tudok semmit. Szomorú és elkeseredett vagyok. Ráadásul Lacival sem tudok beszélni, mert 2 állást vállalt, hogy élhessünk, ezért nem is látjuk: egész nap dolgozik. Késő este jön és hajnalban megy. Úgyhogy Adrival beszélem meg a gondjaimat, aki a maga módján elég megértő. Hozza a zsebkendőt, letörölgeti a könnyeimet, az orromat, utána megfogja a kezem és lehúz magához játszani. És igaza van: mennyivel szebb az ő világa!

Adri egyre több meglepetést okoz nekünk. Tegnap a következő történt. Meglátogatott minket a húgom, Adri keresztanyja. Még nem voltam otthon, amikor odaért hozzánk, ezért felhívtam, hogy vigyek-e neki kekszet, mert fájt a hasa. Mondta, hogy megköszönné, ha hoznék. Mindezt a telefonbeszélgetést hallotta Adri is. Mikor letettük a telefont, hugi arra lett figyelmes, hogy Adri megkereste azt a könyvét, amiben a formák vannak, odahozta a keresztanyjához, kikereste benne a kekszet, és rámutatott. Anna nem akart hinni a szemének. Kérdezte tőle, hogy "honnan tudod, miről volt szó?" Mire Adri rámutatott arra a fotóra, amin én vagyok Lacival, jelezve, hogy én mondtam az előbb. Mindezt Laci is látta, és alig akarták elhinni, hogy 17 hónaposan ennyire megért mindent a kicsi. Nagyon büszke vagyok rá. Ma pedig a nagyinál van, ott tölti az éjszakát. Most hívott anyu, hogy elújságolja, hogy egy prospektust nézegettek, mikor Adri rámutatott egy modellre és érthetően azt mondta: "néni". Remélem ez már azt jeleni, hogy lassan beszélgetni fogunk egymással. Nagyszerű dolog látni, hogy ez a csöpp élet milyen gyorsan fejlődik, és mennyire értelmes!  

Örököltünk Gyulán élő rokonainktól egy nagyon klassz overált, ezért gondoltam ma ki is próbálom, mert nagyon hideg van és a farmer+harisnyanadrág összeállítás hidegnek tűnik. Nagyon aranyos benne, és ebben biztos nem fázik. Ma is sétáltunk, de sokszor megálltunk, mert mostanában Adri egyfolytában cuppanós puszikat akar adni és persze ad is, a mi nagy örömünkre. Ma reggel pedig azt vettem észre, hogy pillanatok alatt kirámolta a cipős szekrényt és végig próbálta a cipőimet. Néhány kép található az említett eseményekről és a beágyazás örömeiről itt!

Beágyazás közben megpihent Adri

 Puszikat kapunk lépten-nyomon

Mostanság úgy telnek a napjaink, hogy délelőtt elvégezzük a házi munkát Adrival, majd főzünk, utána elmegyünk sétálni általában másfél-vagy kétórát. Aztán ebéd után jöhet a délutáni alvás. Sétáink alkalmával játszótérre megyünk, vagy a hegyre sétálunk fel, etetjük a kacsákat és élvezzük a gyönyörű őszi tájat! Adri az avar megszállottja, ráadásul újabban a faleveleket mindenáron vissza akarja tenni a fára, mert rájött, hogy azok bizony onnan estek le. Egyenlőre még nem sikerült megértetnem vele, hogy mit is jelent az évszakok változása. A játszótéren mostanában a mérleghinta és a sima hinta a sztár, bár a csúszdát is nagyon szereti. Barangolásainkról sok képet feltöltöttem ide!

A mérleghintán a legjobb

Az elmúlt hétvége kellemesen, de eseménytelenül telt. Adri szombaton a nagyinál volt, ott is aludt, így mi is tudtunk egy kicsit pihenni, olvasni, tanulni. Vasárnap reggel mentem a kicsiért, mert nagyi Alsógödre ment, szeretet ünnepségre, ugyanis a templom 70 éves lett és mivel nagypapám az alapító lelkészek között volt, így anyut is szeretettel invitálták az ünnepségre. Így a délutánt hármasban töltöttük, nagyot sétáltunk és élveztük az őszi táj szépségét. Illetve Adri leginkább a pocsolyákat és az avart élvezte. Előbbiben tesztelte, hogy mennyi idő alatt ázik be a cipője, utóbbiba pedig előszeretettel ugrált. Szóval kellemes hétvége volt.

Hétfőn voltunk a kardiológián Adrival, mert a doktor nénink szívzörejt hallott nála és javasolta, hogy nézessük meg. Persze Adri pont akkor aludt el, amikor leszálltunk a buszról a kórháznál, de úgy gondoltam ez most nem baj, biztos itt is órákat kell várni, addig pedig aludjon csak nyugodtan. Persze a jó öreg Murphy közbeszólt, ugyanis ahogy felértünk, bejelentkeztünk és letettük a kabátunkat máris szólítottak. Így Adri 10 percet aludt és nagyon rossz néven vette, hogy felkeltettük, ennek pedig hangot is adott: tőle zengett az egész kórház. Mindenesetre megvolt az EKG és az ultrahang is. Szerencsére minden rendben. Valóban van egy kis halk szívzörej, de ezzel nem kell foglalkozni, egy év múlva kontroll, addig állítólag kinövi. Úgy legyen. Ma pedig egy új dologra lettem figyelmes kicsi lányomnál. Már egy jó ideje nagyon ügyesen eszik kanállal és villával. Így bátran tettem elé a paprikás krumplit, amit összetörtem neki egy kicsit, hogy ne csöpögjön annyira a szaft. Csakhogy nem vettem észre, hogy ez neki kicsit meleg. Adri azonban nem duzzogott emiatt, hanem villájára vett egy falatot, megfújta, majd a szájához tette, és ha ehető állapotú volt, megette. Ha nem, fújta még egy kicsit. Nagyon büszke voltam rá! 

Feltöltöttem 4 képet ide. Együtt főzünk, takarítunk, erről szólnak a képek.

Igazi csibész

Ma mentünk volna szemészetre, de 16 hónapja először: elaludtunk!! Apa elment dolgozni reggel 7-kor, én pedig visszafeküdtem Adri mellé. 9:50-kor keltünk, szinte egyszerre Adrival, és mivel 10-kor kellett volna indulnunk, így maradtunk. Az új időpont: november 10-e. Egyébként kicsi lányunk már jó ideje 8-9 között kel reggel, ritkán 9 után. Leginkább akkor, ha valahová mennünk kellene. Egyébként a napjaink leginkább építőkockázással és rajzolással telnek. És nagyon sokat nézegetjük az állatokról szóló könyvét és a formákról szólót. Mostmár ott tartunk, hogy ha azt mondom neki " mutasd meg mit mond a hal" vagy "mit mond az oroszlán?" akkor tátog vagy ordít. A formákat is felismeri, és ha másik oldalon van a könyvben az a dolog, amit kérdeztem, akkor odalapoz és megmutatja amit kérdeztem. Szóval nagyszerűen telnek a napok. Tegnap - Sziszy javaslatára - vettem neki egy mágnestáblát, amire gond nélkül rajzolhat, utána pedig egy simítással letörölheti. Nagyon élvezi és már azt is megtanulta, hogyan kell letörölni a firkákat. Igazán kellemes napok állnak mögöttünk.  

Mármint Adri, vagyis örökmozgó. Ez a neurológus véleménye kicsi lányunkról. Ugyanis ma vittük el a Bethesda Kórház neurológiájára - ahol is az egyik legelismertebb főorvos dolgozik, aki a gyermekkori epilepsziával foglalkozik. Adri ugyanis nagyon sokat bambul, függetlenül attól, hogy álmos-e vagy sem, de bambulás közben azért tovább mozog a keze. Tehát nem "fagy le", ahogyan azt a doktornő mondta. Az epilepsziának ugyanis az a legfontosabb ismérve, hogy a kicsi hirtelen megmerevedik, üveges lesz a szeme, és nem mozdul semmilye sem. Szerencsére Adrinál ilyen tünet nincs. A doktornő diagnózisa szerint Adrinak nagyon fejlett az intelligenciája, túlképzett, ezért minden érdekli, folyamatosan megy, új dolgokat fedez fel, minden érdekli, nagyon jó megfigyelő, mindent utánoz. És amikor bambul, az azért van, mert kicsit pihen az agya, kikapcsol pár másodpercre. Úgyhogy megnyugodtunk. Egyébként Adri valóban remek megfigyelő: úgy takarít a felmosóronggyal, ahogy én. Ha valamit kiönt már megy is a rongyért és feltörli. Ő pakol be a mosógépbe és csukja be az ajtót, ha kérem, be-illetve kikapcsolja a tévét. Simán ki -és bekapcsolja a számítógépet. Ráadásul már CD-t is bele tud tenni. 2 napja láttuk a következőt. Adri megszerzett egy CD lemezt. Oda ment a számítógéphez, megnyomta a CD író gombját, megvárta, míg az előjött, betette a lemezt és benyomta a CD írót. Hihetetlen volt! Egy dolgot nem figyelt meg ezzel kapcsolatban, hogy a CD fényes felét kell lefelé  tenni. Nagyon sok mindent tud már, majd egyszer összeszedem, mimindent. A héten még a szemészet vár ránk, remélem kevésbé szeles időben megyünk majd oda.

Annyira lefoglaltak a problémáink, hogy nem is említettem meg, mennyi kedves jóbaráttal találkoztunk az elmúlt hetekben. Múlt hét pénteken meglátogatott minket Andi és Flóra. Gimnáziumi osztálytársaim voltak, illetve Andi sokáig jóbarátom is, csak aztán a távolság valahogy elhalványította ezt a barátságot. Ugyanis Andi 4 éve kiment Angliába és ott is maradt, ma már boldog párkapcsolatban él Andrew-val, megtalálta a boldogságot kint. Azóta nem is találkoztunk, így nagy öröm volt újra látni. Sok mondanivalónk volt egymásnak. Kellemes délután volt. Ezen a héten csütörtökön meglátogattuk Sziszyéket. Kíra és Adri ismét nagyon örültek egymásnak, bár volt egy kis civakodás is. Kaptunk egy nagyon szép téli kabátot is, amit ezúton is nagyon köszönök! Jó volt átbeszélgetni a délutánt, megosztani a problémákat, élvezni a két kicsi játékát, civakodását. Tegnap pedig végre sikerült találkoznunk Adriékkal is. Adri, Attila és kis Attila eljöttek hozzánk és egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt. Már nagyon régen nem találkoztunk, így volt miről mesélnünk egymásnak! Kis Ati nagyon édes, okos kisfiú. Már kapaszkodva áll, és lépeget, de még nem jár, és Adri nem értette, hogy miért nem szaladgál vele. Tündéri volt, ahogy a karja alá nyúlt, hogy felsegítse és nem értette, miért nem akar felállni Attila. Sok puszit adtak egymásnak, bár Adri egy kicsit irigy volt, mert mindig az kellett neki, amivel Ati játszott. Remélem nemsokára újra találkozunk! Jövő héten megyek Adrival egy újabb vizsgálatra a sok bambulása miatt és megyünk szemészetre is. Remélem minden rendben lesz!

Ma voltunk a doktor néninél és Adri megkapta a 15 hónapos oltást. Szerencsére minden rendben, 9820gr és 79 cm. Nagyon okos, napról napra meglep bennünket azzal, hogy mennyi mindent tud már! Lassan írok majd egy hosszabb beszámolót is!

Azt, hogy miért kell bántani a saját gyermekét és unokáját az apámnak? Ma volt a második hagyatéki tárgyalás. A mi ügyvédünk megjelent, apámtól senki: sem az ügyvéd, sem ő. Ezért elnapolták a tárgyalást november 9-ig. Ami újabb 1 hónap albérletben, újabb 50 ezer forint csak azért, hogy legyen tető a fejünk felett, miközben Adrinak pelenkát, kabátot, harisnyát, hálózsákot és még jó pár dolgot kellene vennünk. Jön a fűtés szezon, ami azt jelenti, hogy a rezsink újra 55 ezer forint lesz (éljen a távfűtés!), szóval nem értem, miért??? De nem adom fel, mert az élet segít, nagy rendező, és biztos nálunk is helyére kerülnek majd a dolgok!

Érte mindent

Ez a bejegyzés kívételesen nem Adriról szól, aki egyébként jól van, nagyon eleven, nagyon tündéri, hanem rólunk, a családról, az emberségről. Igazán a fájdalmamat szeretném csak kiírni magamból. Erre is jó ez a blog. Elég régóta élek albérletben, pont idén 8 éve. Azért kellett mindennek így történnie, mert 8 évvel ezelőtt az édesapám, aki ezt a titulust már nagyon régóta nem érdemli meg, eladta a fejem fölül a lakásomat. Röviden: nagypapám után megörököltem az ő Forgách utcai 1 szobás lakását. Még fürdőszoba sem volt benne, de én nagyon szerettem, sok emlék fűzött hozzá, a nagypapámat pedig nagyon szerettem. Végrendelet nem volt, mert apám megígérte nagypapámnak, hogy átiratja majd rám, mert neki úgy is lesz még két lakása a nagymamám után, és egyébként is gyűlölte azt a lakást. Hittem neki, ahogy papi is hitt benne, hogy így lesz. A valóság keserű kiábrándulás lett. Én beköltöztem a lakásba, hitelt vettem fel, korszerűsítettem, fürdőszobát csináltattam, miközben péntektől vasárnapig 30 órát dolgoztam, hétfőtől csütörtökig pedig egyetemre jártam. Nem sürgettem az átírást, nem gondoltam semmi rosszra. Mígnem egyik nap, késő este felhívott az öcsém, hogy tájékoztasson: az apám titokban meghirdette a lakást. Fel sem fogtam, hogy ez megtörténhet. Megtörtént. Eladta több mint 6 millió forintért, amiből én egy fillért sem kaptam, és ha nincs a nagybátyám nem tudom mi lett volna. Az ő segítségével találtam albérletet és azóta is így élek, csak most már Adrival és Lacival. Az apámmal megszakítottam minden kapcsolatot. Az élettől aztán kaptunk egy újabb esélyt. Nagymamám márciusban elment. Ő írt végrendeletet, melyben a zugligeti 53 négyzetméteres lakást és 3,1 millió forintot apámra hagyott, a 43 négyzetméteres Szabadság-hegyi lakást pedig édesanyámra. Olyan boldogok voltunk, hogy vége a nélkülözésnek, végre saját otthonunk lesz, Adrinak lesz külön szobája és gyönyörű környezetben nevelkedhet. De jött az újabb pofon: apám megtámadja a végrendeletet. Nem fogadja el, mert úgy gondolja, nagyanyám befolyás alatt írta végakaratát. Ez őrület. Nekem pedig csak egy kérdésem van: miért??? Miért kell a saját apámnak ezt tennie velünk? Miért fordul a saját vérem ellenem? Miért kapok sokkal több szeretetet vad idegen emberektől, mint a saját apámtól? A kérdés talán költői, a valóság azonban nagyon is elevenen érint, pokolian fáj és megőrjít a sok miért, és az, hogy nem találok válaszokat. De a lényeg, hogy nem adom fel, hiszen családom van és Adriért mindent meg fogok tenni. Küzdeni fogok a lakásért, az otthonunkért, anyuért, papiért, a becsületért és az őszinte szeretetért. És hiszem: most győzni fogok!    

Adri szerencsére jobban lett a hétvégére, ezért elfogadtuk Erikáék meghívását a Kopaszi-gátra és hozzájuk. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a vendéglátást. Néhány képet feltöltöttem az elmúlt napokból ide!

Adri és Timi

A két szám jelentés: ma van a 3. házassági évfordulónk és ma lettem 31 éves. A legszebb ajándékot Adritól kaptam. Ugyanis reggel, amikor felkelt, magam mellé vettem, ő rám nézett és azt mondta "mama". Ennél több már nem is kell. De azért tudom, hogy Laci is készül valami meglepivel. A családtagok és a barátaim pedig már reggel köszöntöttek! Köszzönöm mindenkinek a kedves szavakat és a jókívánságokat!

Adrival ma voltunk havi ellenőrzésen. Oltást nem kapott, mert nagyon taknyos. Az eredmények: 9720gr és 78 cm.

Adri óriási!! Ma fürdés közben készültek a képek, amik itt találhatóak. Tündéri a kicsi, már a kádból is ki tud mászni, rámegy a mosógépre, de csak azért, hogy megnézze magát a tükörben! Nagyszerű kislány!

A bohóc

Még néhány kép található itt!

Sikerült végre feltöltenem pár képet az elmúlt napok eseményeiről. Kíra babát tologatja Adri, illetve a kacsák után szalad. Hamarosan jön a többi fotó is! Képk itt!