Király-ságunk mindennapjai

Történt egy nagyon rossz dolog tegnap. Éppen kivittem a szemetet, és nyitva hagytam az ajtót. Adri a lakásban várt. Huzat támadt és becsapódott az ajtó. A kicsi bent maradt, én kint. A kulcs nálam volt, de sajnos Adri ráfordította a riglit az ajtóra és annyira megijedt, hogy nem tudta visszaforgatni. Sírt, zokogott, és csak azt kiabálta, hogy mama, mama. Én is zokogtam, de ott kellett hagynom, mert telefon sem volt nálam. Felrohantam a gondnokhoz és több férfi segítségével és feszítővassal végül sikerült bejutni a lakásba. Adri azonnal megnyugodott, de rám olyan sírógörcs tört, hogy alig tudtam megnyugodni. Úgylátom a kicsit nem viselte meg az eset, én azonban megtaultam a leckét. Soha többé nem hagyom egyedül a kicsit még egy fél percre sem. 

Ami még kimaradt az elmúlt napokból: pénteken volt Laci ballagása. Szép volt, de sokat nem láttam belőle, mert Adrit hajkurásztam. Apa már túl van a magyar és matek érettségin. Remélem sikerültek. Holnap töri. Szorítunk érte!

Vasárnap itt Békáson Közbiztonsági Napok voltak. Megnéztük a tűzoltó, mentő-és rendőrautókat, motorokat. Hallgattunk Szandi koncertet, néztünk tánc műsort és Adri életében először kipróbálta a körhintát. Nagyon tetszett neki! Sok kép itt!

Elefánton

Az elmúlt hetek megint elrepültek. Olyan gyorsan, hogy még bejegyzést sem volt időm írni. Bár ez azért így nem teljesen igaz, mert amikor lett volna, akkor kedvem nem volt. Szóval az elmúlt hetek zanzásítva: nagyon kellemes hétvégét töltöttünk barátainkkal, nagyokat sétáltunk a jó időben, játszótereztünk, bicikliztünk, nagyokat  nevettünk, bohóckodtunk. Adri már rendszeresen bilibe pisil, ha otthon vagyunk és nincs rajta a pelus. A kaki még nem megy, attól fél, vagy megijed. De a pipi már nagyon megy. Tudom, sok helyen már 13-15 hónaposan biliznek a gyerekek, nálunk ez is kicsit később indul. Nem baj, lassan, de biztosan haladunk a szobatisztaság felé. Sajnos azonban rossz dolgok is történtek. Adrinak 1 hónapja szinte mindig hasmenése van. Eddig a fogára fogta az orvos, de mivel kinőtt az összes, ez nem állja meg a helyét. Ezért nagy nehezen sikerült kérnem egy széklet vizsgálatot ami 8-10 munkanap alatt lesz kész. Valamint orvosi javaslatra 6-8 hétig nem adok neki semmi olyat, ami bármilyen tejterméket tartalmaz. Ezt a diétát már 1 hete csináljuk, és meg kell mondanom, az ember nem is gondolná, mennyi élelmiszerben van tej, tejpor, egyéb tejszármazék. Viszont már 2 napja normális a széklete. Tehát működik a dolog. A hétvégén szerencsére végig együtt lesz a család, apa nem dolgozik, ezért ma bicikliztünk egy nagyot, holnap pedig itt Békáson Közbiztonság Nap lesz, rengeteg rendezvénnyel, ezért ott leszünk, miután felköszöntöttük a nagyit anyák napja alkalmából.                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

Ma végre együtt van a család! Apa szabadnapos, így arra gondoltunk: mit nekünk rossz időjárás, eső és hideg! Mi ugyan nem maradunk a négy fal között, ezért apa utána nézett hol van a környéken megfizethető játszóház, és ahogy meg is találtuk a nekünk és a pénztárcánknak is megfelelőt (Új Udvar, Szépvölgyi út), útnak indultunk. Szerencsére Hévvel hamar odaértünk, így Adri már kora délelőtt élvezhette a korosztálya társaságát és a remek játékokat. Volt ott nagy csúszda, felfújható légvár, nagyon sok fajta játék és egy hatalmas trambulin, amin apa és én is jól kiugráltuk magunkat. Sok képet készítettünk, amit itt megnézhet mindenki. Csak ajánlani tudom ezt a játszóházat, mi biztos megyünk még! Ráadásul ha kérjük vigyáznak is a kicsire 1-2 órát, mert a játszóház mellett van egy bölcsi is. 

Egyébként szerencsére mindenki jól van, bár engem gyötör az allergia, azért nem panaszkodom. Adri továbbra sem beszél, de ezt leszámítva mindenben nagyon ügyes. Ő is segít a főzésnél: turmixol, dagaszt, szaggat...segít az egyéb házimunkákban: tereget, porszívózik, port töröl. Amikor valamit kiborít, kiönt hozza a rongyot, porszívót és feltakarít maga után. Gyakorlatilag egyedül mos fogat, levetkőzik, felöltözik már egész ügyesen. Nagyon szereti, ha olvasunk neki, mondókázunk együtt, énekelünk. És ami igazán megható: valamelyik nap éppen erőt vett rajtam valamiért a szomorúság. Ő az ágyon ült. Jelezte, hogy üljek elé, és hajtsam a fejem az ölébe. Én megtettem. És ahogy így ücsörögtem, egyszer csak azt éreztem, hogy a kicsi keze simogatja a fejemet, majd adott egy nagy puszit is. Ez mindennél többet ért a számmomra.

Vége a húsvétnak, és csak úgy, mint a karácsony, ez az ünnep is békében, szeretetben telt. Vasárnap Laci rokonaihoz mentünk. Éva mamáék nagyon aranyosak voltak. Évi (sógornőm) és Gábor (sógorom) reggel értünk jöttek, elvittek minket Törökbálintra. Ahogy megérkeztünk, Adri máris lefoglalta magának az unokatesóit, Gábor, Viki, Dani pedig nagyon aranyosan szórakoztatták. Bár a helyes megfogalmazás talán ez lenne: Adri szórakozott a három gyerkőccel. Így tehát mi, felnőttek nagyokat beszélgettünk a kertben, míg Gábor bográcsban főzte a csülkös bablevest. Aztán Évi és én bementünk a házba, hogy elkészítsük a fánkot. Bár inkább Évi készítette, én szóval tartottam. A leves nagyon-nagyon finom volt, akárcsak a fánk. Adri szinte egész nap kint rohangált a kertben, játszott a két kutyával, és a két nyuszival. Ennek örömére nagyon jól ebédelt. Este pedig amikor hazajöttünk, fürdés után azonnal elaludt és reggel 9-ig fel sem ébredt. Ma anyunál ünnepeltünk. Apának sajnos dolgoznia kellett, de Adri ma is jól szórakozott: keresztanyja, nagybátyja leste minden gondolatát. Szóval ma is sokat nevettünk, finom sonkát ettünk és szeretetben, békében ünnepeltünk.  

Az elmúlt napok elég mozgalmasak voltak. Nem tudom mi történt Adrival, de 2 nap is volt, valamint a mai, amikor reggel fél nyolctól fent volt este 8-ig, sehogy nem tudtam délután elaltatni, és olyan aktív volt, hogy fel nem foghatom, honnan vette a rengeteg energiát. Ugyanakkor nagyon nyűgös is. Mostanában, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő elképzelte, őrült hisztibe kezd, előfordul, hogy a földre vágja magát és ott folytatja. Szóval sok-sok türelem kell hozzá. Továbbra sem beszél, de mindent megért és megértet. Egyszerűen lusta. Készülünk a húsvétra, vasárnap Éva mamáéknál ünnepelünk, kerti parti lesz, bográcsozással. Hétfőn pedig anyuéknál gyűlik össze a család másik fele. Remélem jó időnk lesz.

Minden kedves barátunknak, ismerősünknek és minket olvasó kedves ismeretlennek áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!

Végre itt a tavasz és a jó idő!!! Ezen felbuzdulva ma elővettük a bicikliket, és nekivágtunk a nagyvilágnak. Én vittem a gyerekülésben Adrit, hogy megtanuljam hogy kell le-és felszállni, elindulni a 11 kilós babával a hátam mögött. Nem könnyű, de már sikerül és így egyedül is neki merek vágni a biciklizésnek. Egészen az Omszk-tóig jutottunk, mert ott egy rendezvény volt, sok emberrel, sok családdal, babával és kutyával. Ez utóbbiak miatt Adrival nem lehetett tovább menni: a kutyák és a gyerekek megszállottja. Ezért letáboroztunk egy fa tövében, Adri pedig belevetette magát a sokszínű forgatagba. Találkoztunk Gesztesi Károllyal és a családjával is, nagyot játszottunk a közeli játszótéren ahol apa újra élte gyerekkorát, majd a tóparton megettük a magunkkal hozott szendvicseket, újra nyeregbe szálltunk és elindultunk haza. Itthon a friss levegő és a sok új élmény hatására Adri ebéd után több mint két órát szundikált. Utána még másfél órán át a játszótéren homokoztunk, csúszdáztunk, hintáztunk, majd pedig a nagymamához mentünk, ugyanis Adri ma nála alszik. Nagyon szép tavaszi napot töltöttünk együt! Sok kép a mai napról itt! 

Adri és Apa

Éppen ma egy éve, pontosan 2009. március 18-án történt, hogy Adri megtette első, önálló és határozott lépéseit ebben a küzedelmekkel teli világban. Még nem töltötte be a 9 hónapot, ráért volna, de nem: ő elindult és azóta is töretlenül menetel, olykor elbukik, de mindig feláll és tovább megy. Remélem az életben is ugyan ilyen lesz: soha nem fogja feladni! Mi nagyon büszkék vagyunk rá!

Ma egy nagyon szuper napot töltöttünk együtt Erikával és Timivel, akik meglátogattak bennünket. Adri le sem szállt Timiről, úgyhogy szegény estére nagyon elfáradt! Sok kép a mai napról itt!

Adri és Timi

Végre sikerült valóra váltanunk Adri egyik álmát: kapott egy motort. Amióta járni tud (immáron 1 éve!) és a játszótéren kipróbálta a kismotort, azóta szeretne, de sajnos nem tudtuk megvenni. Most, hogy közeleg a húsvét, a keresztanyjától megkapta a hőn áhított robogót! Nagyon-nagyon boldog azóta is, most is azzal rohangál a lakásban, tegnap még a fürdőszobába is be kellett hozni, hogy fürdés közben is lássa. Képek itt!

Csibész mosoly

Rég nem írtam új bejegyzést, őszintén szólva el is felejtettem. Olyan gyorsan telnek a napok, és mivel nem untakozunk, repülnek a hetek is. Szóval Adri szerencsére jól van, egészséges, eleven kis tündér. Még mindig nem beszél, szavakat is alig mond, de nem izgulok emiatt, ugyanis én 2 éves koromig állítólag még ennyit sem beszéltem mint ő. De utána...A bilizés még szintén nem megy. Jelzi, hogy kakis, pisis, le is veszi a pelust, de nem hajlandó a bilibe produkálni. Majd ha jobb idő lesz, sokat lesz meztelenül és talán majd akkor. Egyébként sokat rajzol, babázik (eteti, fürdeti gondozza őket), sokat olvasunk, formakirakózás is nagyon megy már, és rengeteget sétálunk, játszóterezünk. Nagyon könnyen barátkozik és mindenét megosztja a többi gyerekkel. Erre nagyon büszke vagyok. Ha éhes, kinyitja a hűtőt, kiveszi, amit megenne, jelzi, hogy vegyem le a székét, asztalát, mert ő enne, és meg is eszi amit kivesz. Szépen gyarapszik a súlya, már 11 kiló, és 85cm. Nagyon szeret felmászni a létrára és onnan néz ki az ablakon. Ha kutyát lát ugat, ha autót, motort akkor berreg, ha HÉV-et akkor úgy mozog, mint a HÉV. És már ügyesen fújja az orrát is. Egyedül eszik kanállal és villával és egyedül iszik pohárból, sőt ügyesen mossa a fogát is. Egyszóval szépen fejlődik a mi nagy örömünkre.  

Adri szerda délután belázasodott. Nagyon nehéz éjszakán voltunk túl, ezért csütörtökön levittem az orvoshoz. Mire lementünk, furcsa piros foltok lettek a testén. Mivel egész nap nem voltak, ezért én magam úgy gondoltam: melege lehet, mert nagyon felöltöztettem, nem tudtam, hogy milyen kellemes az idő. A doktornő azonban percekig zavarban volt és nem tudta mi a helyzet, mire közölte, hogy szerinte skarlát vagy allergia. Azért ez nem mindegy, gondoltam. Ezért bátorkodtam megkérdezni, hogy lehetne ez skarlát, hiszen egész nap nem voltak rajta foltok, és nem járunk gyerekek közé sem. Erre nem mondott semmit, de felírt egy antibiotikumot, mert a kicsi mandulája és torka is gyulladt, illetve Fenistil cseppeket, mert mivan, ha mégis allergia???? Hát igen, így akár én is elmehetnék orvosnak. Valamelyik biztosan hat. Én persze kiváltottam mindent, rajtam ne múljon a kicsi egészsége, de nagyon mérges vagyok, és utoljára voltunk a doktornőnél, az biztos. Legközelebb már máshoz megyünk. Adri egyébként már jobban van. Foltoknak nyoma sincs, a láz is elmúlt, csak nagyon nyűgös. De ki nem, ebben az időben?

Ma Adriéknál voltunk vendégségben. Nagyon élveztük az együttlétet, mert nagyon régen nem találkoztunk, főleg azért mert Adriék Gyömrőn laknak. De most, sikerült mindent egyeztetni és végre együtt töltöttünk egy nagyon kellemes napot. A két kicsi (Adri és Atilla) nagyon örültek egymásnak és tündérien eljátszattok egymással. Mi, felnőttek pedig jól kibeszéltünk minden apró-cseprő problémát, örömöt. Sok kép a mai napról itt!

Két kis csibész

Ma reggelre virradóra ismét sok hó esett ezért délelőtt nagyot sétáltunk, kirándultunk. Apa tegnap hazahozta az új babakocsit, amit 5000,- forintért vettünk a TeszVeszen. Egy nagyon jó állapotú Pierre Cardin sportkocsi, ami esernyőre csukható, van lábzsákja, majdnem teljesen ledönthető a háttámlája, 5 ponton záródó biztonsági öve van, szóval egyszerűen gyönyörű. Adri is nagyon örült neki, ki sem lehetett venni belőle. Mindenről sok-sok kép található itt.

Kukucs

Anya és Adri a libikókán

Sikerült feltöltenem néhány képet ide. A havas hegyoldal lenne a téma előtte a tóval, amin a fagy beálltáig kacsák élnek, és Adri nagy örömére mindig egészen a lábáig totyognak, hogy ne kelljen messzire dobnia a kenyeret nekik. Persze kacsák most nincsenek és nagy képzelő erő kell, hogy a tavat is meglássuk, de azért ott van, a hatalmas hótakaró alatt!

Kukucs

Nagyon vártuk már a kiadós havazást és lám, szombatra meg is érkezett. Reggelre körül ölelt minket a puha, fehér csönd, a hó. És valóban körülölelt, ugyanis gyakorlatilag nem tudtunk kijönni a házból, csak nagy bukfencek közepette. A 30-40 cm hó nekem térdig, Adrinak a derekáig ért, úgyhogy küzdöttünk, de megérte. Valami leírhatatlanul szép a táj erre mifelénk. Először is csend van. A puha, fehér hótakarónak köszönhetően alig hallani a HÉV állandó és monoton zakatolását, valamint most valahogy az autók sem nagyon járnak. Aztán felnéztem a minket körülölelő hegy-vonulatra és csak ámultam milyen gyönyörű. Talán elfogult vagyok, de számomra ez a táj -eltekintve a panel dzsungeltől- mindig tartogat meglepetést. Tavaszal, amikor ébred a természet, minden virágba borul, gyönyörű minden. Nyáron a nagy lombkoronák adnak enyhet adó árnyékot, és a fűzfák alatt jól esik megpihenni a tó szélén. Ősszel minden 1000 színben pompázik és még utoljára megmutatja magát a természet a maga teljes szépségében, hogy aztán hosszú hónapokra aludni térjen. És most télen, a szürke, hideg télben újra csak ámulok a minket körülölelő táj szépségén. A vastag hóréteg alatt roskadozó fák, fenyők szépsége lenyűgöző. És ahogy megcsillan a napfény a havon...Adri is nagyon élvezi a séták minden percét, alig tudom rávenni, hogy haza menjünk. Apa őrólt tempóban száguldozik vele a szánkóval, vagy csúszkálnak a dombokon, hógolyózunk, hóangyalt készítünk, vagy csak nagyokat bukfencezünk a hóban, ahogy próbálunk eljutni egyik helyről a másikra. Ma például a játszótérre mentünk, ahol a nagyival libikókázott. Jó volt látni, ahogy a 63 éves anyukám egy kicsit újra gyerek lesz, aztán együtt másztak fel a dombra, de a nagyi lecsúszni már nem mert. Szóval szépen telnek a napjaink és igyekszünk kiélvezni a hó adta örömöket. Képek hamarosan!  

Adri újabb mérföldkőhöz érkezett: először kérte a bilit. Ami nála elég szép teljesítmény, mert eddig csak játszott vele, most azonban a következő történt. Vasárnap délelőtt Laci vigyázott Adrira, és egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a kicsi húzza le a harisnyáját, majd a pelenkáját is le akarja venni, utána ment a bilihez, elővette és ráült! Mindezen felbuzdulva Laci levette a pelust és hagyta, hogy Adri rohangáljon pólóban, hátha belepisil a bilibe. Ez most nem jött össze, mert mire oda ért volna, kicsurrant a pipi, de talán nemsokára már sikerülni fog, és mire bölcsibe megy, már szoba tiszta lesz kicsi lányunk. Egyébként a kedvence most a lépcsőzés: egyedül megy le és fel a lépcsőn, úgy, hogy közben fogja a korlátot, segítséget nem fogad el. Nagyon önálló, járja a maga útját. Néhány képet feltöltöttem ide! Itt látszik, hogy a szánkót inkább tolja-húzza, mint ráülne, valamint a kedvenc hintájában fekve is lefényképeztük.

Sajnos ez az év sem fog békében telni, ez most már biztos. Az egyetlen jó dolog, ami történt a múlt héten, hogy elmentünk Sziszyhez és Kírához. Aranyosak voltak a lányok együtt mi pedig jót beszélgettünk. Ami azonban a szomorúság oka az továbbra is a család. Pontosabban az apám és mindaz amit képvisel. És a tanulság: soha nem szabad jót tenni egy idegennel, mert annál nagyobbat rúg belénk.

Adri egyébként egy tündér, igazán jó kislány, csak nekem nincs türelmem, teljesen elmerültem abban a mocsárban, ami körülvesz. Pedig Adri nem tehet semmiről, erre figyelmeztetem magam egyfolytában. És ő is. Napról-napra fejlődik, olyan okos, értelmes kislány: mindent megért, és megértet velünk, úgy kommunikálunk, mintha beszélne, bár attól sajnos még távol vagyunk. Segít a mindennapok teendőinek ellátásában, ha éhes szól, majd a hűtőhöz megy és kiveszi, amit enni szeretne. Amikor hazajövök a vásárlásból ő tesz mindent a helyére. Nagyon rendszerető és tiszta kisgyerek: ha valami kiborul, kiszóródik már hozza is a felmosórongyot vagy a seprűt, porszívót. Séta után rögtön kezet mos, ha tele van a pelus, szól, majd lefekszik az ágyra és várja, hogy menjek...Egyszóval nagyon klassz kislány.

A lányok, a lányok, a lányok angyalok...

Adri popóján van egy bőr elváltozás, viszonylag rég óta. Decemberben elmentünk vele ide a sebészetre, de ott azt mondta a doktor ezzel a gyerek sebészetre kell menni, a János Kórházba. Tegnap eljutottunk végre oda is. Feleslegesen. Ugyanis a gyerek sebész közölte, hogy ez bizony egy vírus, valószínűleg szemölcs, és menjünk vele a bőrgyógyászatra a Heim Pál kórházba. Ha a bőrgyógyász nem ad rá semmit, akkor menjünk vissza és sebészeti úton eltávolítják. Szóval irány a Heim Pál a jövő héten. Remélem nem kell fájdalmas beavatkozás, nem szeretném kitenni Adrit fájdalomnak. Ma pedig havi ellenőrzésen voltunk és ma kapta meg pici lányunk a 18 hónapos oltást is. Egy hónap múlva pedig a Mejunge oltást. Az adatok: 10,5 kg és 81,5 cm. Sajnos 2 hónap alatt csak 20 dkg hízott, de ez is nagyon jó, ugyanis az influenza 2 hetében nagyon lefogyott, így örülök, hogy ennyire össze szedte magát. Szombaton megyünk Kíráékhoz, remélem nem lesz sztrájk, mert így nagyon nehéz közlekedni.

Ma kaptunk kölcsön tavaszig egy szánkót! Nagyon örültünk neki, mert már lemondtam róla, hogy nekünk lesz, ugyanis horror áron lehet csak hozzá jutni! Adri nagyon élvezte a közlekedésnek ezt az új fajta módját. Mi is újra kicsit gyerekek lettünk. Nagyon várom a holnapi napot, hogy újra szánkózzunk!

Adri első útja a szánkón

Gyönyörű hóesésre és fehér tájra ébredtünk ma reggel, ezért reggeli után felöltöztünk és mind a hárman lementünk hógolyózni. Laci persze rögtön hóembert kezdett építeni, majd miután Adri ezt a tevékenységét egy határozott rúgással félbeszakította (ez persze a hóember szörnyű végét is jelentette) vad hógolyó csatába kezdtünk, majd hóangyalt készítettünk. Nagyon élveztük mind a hárman ezt a szép téli reggelt. Feltöltöttem sok-sok képet amin apa és Adri hóembert épít, majd hóangyalt készít, hógolyózásra készül, illetve én is látható vagyok szilveszter éjjel valamint még egy gyönyörű Mustang is, amit szintén az év utolsó napján fényképeztünk le. A képek itt találhatóak.

Adri diadalmaskodott a félig kész hóemberen

Nagyon kellemesen telt az év utolsó napja. Adrit átvittük délelőtt anyuhoz, koccintottunk egy boldogabb új évre, majd hazajöttünk. Beszélgettünk, pihentünk aztán fél nyolckor elindultunk a városba. Laci sétálni akart, ezért a Margit-híd budai részéről lesétáltunk a Blaha Lujza térre, onnan át a Ferenciek terére, végig verekedtük magunkat a Váci utca forgatagán, lesétáltunk a Deák térre és onnan az Oktogonra. Mindenhol, ahol koncert volt, mi is táncoltunk a tömeggel, jókat mosolyogtunk a különböző álarcokon és kicsit úgy éreztük magunkat, mintha külföldön lennénk, ugyanis rengeteg külföldivel találkoztunk. Az Oktogonon aztán mellettünk robbant egy petárda, minek következtében órákig nem hallottunk a bal fülünkre Lacival és akkor úgy döntöttük haza jövünk. Így az éjfél már itthon talált minket, meghallgattuk a Himnuszt, koccintottunk és bizakodunk egy boldogabb, békés nyugodt új évben.

Idén kettesben köszöntjük az új évet Lacival. Adrira anyu vigyáz, mi pedig kielemezzük az idei évet, átbeszélgetjük a hibákat, hogy a 2010-es évet bölcsebben, okosabban kezdjük. Aztán bemegyünk a városba valamikor este és sodródunk a tömeggel, vagy sétálunk a Duna-parton. Ezért itt és most kívánunk nagyon boldog, békés új évet mindnekinek! Kívánjuk, hogy teljesüljenek a kitűzött célok, megvalósuljanak az álmok, vágyak! Békét, szeretetet, egészséget hozzon az új esztendő mindenkinek! 

A nagy készülődés és betegségek közepette elfelejtettem megemlékezni arról, hogy Adri 20-án volt 18 hónapos. Másfél év!! Hihetetlen. És a fogak száma is változott: míg mi vártuk,  a 10. fogacskát alul, addig fent kijött 2 örlő foga Adrinak és már jön a két szemfog is. Így a fogacskák száma 12! Egyenlőre. Készítettem egy ppt-t 18 hónap 18 kép címmel, de sajnos ide nem tudom feltölteni. Jó volt újra visszaemlékezni a kezdetekre!

Hosszú évek óta, idén először ünnepeltük meghitten, békében, szépen a karácsonyt. Olyan boldog vagyok, hogy minden szépen sikerült! Senki nem veszekedett, mindenki szeretettel fordult a másik felé! Ez volt az igazi ajándék! Azért röviden beszámolok az elmúlt napok eseményeiről. Sajnos ami az egészségünket illeti, nem sok javulás van. Adri még mindig köhög, nagyon taknyos, de szerencsére 24-e óta már nincs sem láza, sem hőemelkedése. Én sem vagyok jól, 5-10 percenként olyan köhögési rohamok jönnek rám, hogy azt hiszem megfulladok. De remélem lassan kilábalunk a betegségből. 23-án már volt annyi erőm, hogy kitakarítsam a lakást még egyszer, elkészítettem a majonézes burgonya salátát, megcsináltam a rakott káposztát, de most nem sütöttem. 24-én hajnalban (4 órakor) Laci elment dolgozni, fél háromkor végzett, 16 órára ért haza. Addig mi Adrival feldíszítettük a fát, ami 2 órát vett igénybe, mert amit én rátettem, azt Adri módszeresen vissza tette a dobozba. Amikor azonban rájött, hogy a díszeket fel kell tenni a fára, nem pedig leszedni, akkor a kicsi markába fogott néhányat és rádobta a fára. Jó mulatság volt. Megebédeltünk és játszottunk, aludni nem akart semmi áron. Mikor Laci hazaért átadtuk az ajándékokat, mindenki nagyon örült mindennek. Adri kapott tőlünk egy játék sátrat és egy kutya puffot, hálózsákot, pizsamát, állatkákat. Laci kapott tőlem egy Rejtő Jenő kötetet, inget, zoknit és egy játék konzolt a számítógéphez. Én pedig kaptam egy Philips kézimixert egy digitális mérleget, egy konyhai órát a sütéshez. Utána átmentünk a nagymamához, ahol már terített asztal várt minket valamint hugi és az öcsém. Átadtuk egymásnak az ajándékokat. Adri kapott a keresztanyjától (hugi) sok-sok ruhát, és egy gyönyörű fa-plüss hintalovat! Álomszép!!! A füleit megnyomva hangot is ad. Kapott még a nagymamától egy babát, aminek van bilije, így remélem Adri lassan megérti, hogy a bilit nem a fejére kell tenni, hanem a feneke alá, valamint bábot. Mi kaptunk vásárlási utalványt, pulóvert, inget. Nagyon köszönünk mindent! Miután megvacsoráztunk még beszélgettünk, nevettünk, felidéztük a régvolt, szép karácsonyokat, amikor még Papi is velünk volt, majd elbúcsúztunk és hazajöttünk. Gyönyörű nap volt! 25-én Laci anyukájáékhoz mentünk Törökbálintra. Nagyon rendesek voltak, mert hoztak-vittek minket kocsival. Nagyon szép napot töltöttünk együtt. Adrit szinte egész nap nem is láttam, mert én Évivel beszélgettem sokat, ő pedig a 3 unokatestvérével játszott. Élvezte a hatalmas teret, ugyanis sógornőmék egy emeletes családi házban élnek. Játszott a kutyával, nyuszival, fel-le rohangált a lépcsőn, és nagyon örült, hogy annyian játszanak vele. Éva mamáéktól kapott egy Fischer Price márkájú Sütifaló Bödön nevű játékot. Ez egy nagyon hasznos, és aranyos játék, amivel a formákat és számokat tanulja meg, a bödön beszél hozzá, énekel neki, mondja a formák nevét vagy a számát, ha jó helyre dobja be a kicsi. Éviéktől pedig kapott egy nagyon szép hajas babát, aminek, ha megnyomja a hasát, beszél hozzá, pl, ezeket monda: "Kérlek énekelj nekem", Kérlek ölelj magadhoz", "Nagyon szeretlek"...és még néhány mondatot. Egyszóval nagyon szép, békés karácsonyunk volt, köszönjük szépen mindenkinek!

Karácsonyi képek itt!

Adri a hintalovon

Milyen kiszámíthatatlan az élet! Előző bejegyzésemben kellemes ünnepeket kívántam, tudván, hogy már nem lesz időm karácsonyig leülni írni. De a sors útjai...Sajnos most csak rossz dolgokról tudok beszámolni. Tegnap egész nap lázas volt Adri, 37. 8 és 38. 7 celsius fok között változott a láza. Ennek ellenére azt mondták a rendelőben, ne vigyem le, csillapítsam a bevett módokon, és ha nincs jobban mára, hívjam az ügyeletet. Estére nagyon rosszul lett, 39 fok fölé ment a láza, hűtőfürdő után 39. 8 lett. Ekkor hívtam a Budai Gyermekkórház ügyeletét. Miután elmondtam az egész napot, szinte azt mondta az ügyeletes orvos, mint délelőtt a másik, csak még hozzátette, hogy tanuljak meg lázat csillapítani, és letette a telefont. Egyedül voltam itthon a kicsivel, aki ekkorra már félig nem is volt magánál. Újabb hűtőfürdő, kúp. 23:45-kor 40.4 fok lett a láza. Kétségbe estem, hívtam újra az ügyeletet, és kértem jöjjenek, ekkor már hajlandóak voltak végig hallgatni rendesen, és küldték is az ügyeletes orvost. 1 óra múlva ért ki hozzánk, addigra hazaért Laci is, és anyut is átrendeltem. Sajnos ínyekció lett a vége és sok egyéb gyógyszer, a diagnózis pedig: influenza. Nagyon köhög, folyik az orra. Egész éjszaka virrasztottam mellette. Reggelre már csak hőemelkedése volt Adrinak, de az egész nap megmaradt. Továbbra is nagyon köhög, nagyon rekedt és folyik az orra. Holnap viszem vissza az orvoshoz. Ez nem hiányzott! És amit nem értek: mikor, hol, hogyan fertőződött meg??? Nem is megyünk társaságba! Remélem karácsonyra minden rendben lesz! Elég volt már erre az évre a rossz dolgokból!