Sajnos ez az év sem fog békében telni, ez most már biztos. Az egyetlen jó dolog, ami történt a múlt héten, hogy elmentünk Sziszyhez és Kírához. Aranyosak voltak a lányok együtt mi pedig jót beszélgettünk. Ami azonban a szomorúság oka az továbbra is a család. Pontosabban az apám és mindaz amit képvisel. És a tanulság: soha nem szabad jót tenni egy idegennel, mert annál nagyobbat rúg belénk.
Adri egyébként egy tündér, igazán jó kislány, csak nekem nincs türelmem, teljesen elmerültem abban a mocsárban, ami körülvesz. Pedig Adri nem tehet semmiről, erre figyelmeztetem magam egyfolytában. És ő is. Napról-napra fejlődik, olyan okos, értelmes kislány: mindent megért, és megértet velünk, úgy kommunikálunk, mintha beszélne, bár attól sajnos még távol vagyunk. Segít a mindennapok teendőinek ellátásában, ha éhes szól, majd a hűtőhöz megy és kiveszi, amit enni szeretne. Amikor hazajövök a vásárlásból ő tesz mindent a helyére. Nagyon rendszerető és tiszta kisgyerek: ha valami kiborul, kiszóródik már hozza is a felmosórongyot vagy a seprűt, porszívót. Séta után rögtön kezet mos, ha tele van a pelus, szól, majd lefekszik az ágyra és várja, hogy menjek...Egyszóval nagyon klassz kislány.
A lányok, a lányok, a lányok angyalok...
