Király-ságunk mindennapjai

Nagyon vártuk már a kiadós havazást és lám, szombatra meg is érkezett. Reggelre körül ölelt minket a puha, fehér csönd, a hó. És valóban körülölelt, ugyanis gyakorlatilag nem tudtunk kijönni a házból, csak nagy bukfencek közepette. A 30-40 cm hó nekem térdig, Adrinak a derekáig ért, úgyhogy küzdöttünk, de megérte. Valami leírhatatlanul szép a táj erre mifelénk. Először is csend van. A puha, fehér hótakarónak köszönhetően alig hallani a HÉV állandó és monoton zakatolását, valamint most valahogy az autók sem nagyon járnak. Aztán felnéztem a minket körülölelő hegy-vonulatra és csak ámultam milyen gyönyörű. Talán elfogult vagyok, de számomra ez a táj -eltekintve a panel dzsungeltől- mindig tartogat meglepetést. Tavaszal, amikor ébred a természet, minden virágba borul, gyönyörű minden. Nyáron a nagy lombkoronák adnak enyhet adó árnyékot, és a fűzfák alatt jól esik megpihenni a tó szélén. Ősszel minden 1000 színben pompázik és még utoljára megmutatja magát a természet a maga teljes szépségében, hogy aztán hosszú hónapokra aludni térjen. És most télen, a szürke, hideg télben újra csak ámulok a minket körülölelő táj szépségén. A vastag hóréteg alatt roskadozó fák, fenyők szépsége lenyűgöző. És ahogy megcsillan a napfény a havon...Adri is nagyon élvezi a séták minden percét, alig tudom rávenni, hogy haza menjünk. Apa őrólt tempóban száguldozik vele a szánkóval, vagy csúszkálnak a dombokon, hógolyózunk, hóangyalt készítünk, vagy csak nagyokat bukfencezünk a hóban, ahogy próbálunk eljutni egyik helyről a másikra. Ma például a játszótérre mentünk, ahol a nagyival libikókázott. Jó volt látni, ahogy a 63 éves anyukám egy kicsit újra gyerek lesz, aztán együtt másztak fel a dombra, de a nagyi lecsúszni már nem mert. Szóval szépen telnek a napjaink és igyekszünk kiélvezni a hó adta örömöket. Képek hamarosan!