Király-ságunk mindennapjai

Szerdán voltunk havi ellenőrzésen, mintahogy azt az előző bejegyzésben írtam. Csütörtökre Adri betaknyosodott, délutánra pedig elindult felfele a hőmérséklete. De szerencsére csak hőemelkedése volt, ami péntekre el is múlt. Még most is folyik az orra, de szerencsére nincs más gond. Eleven, jó kedvű. Úgyhogy orrszívás, tengervizes orrspray és Cebion cseppek. A szokásos. Ami azonban megnehezíti az éjszakáinkat az a fogzás. Még csak a 10. foga jön kicsi lányunknak (ami egyébként nem baj, mert minél később jönnek, annál egészségesebbek lesznek), de ezt is megszenvedi szegény. Nagyon be van dagadva az ínye, úgyhogy remélem hamarosan kibújik a fogacskája. Történtek fejlemények a beszéd terén is! Az eddig használt szavak, amiket értünk is: mama, papa, mamama (nagymama), popi (ropi), baba, aú (ha megüti valamiét), nyényi (néni), nyamnyam (ha valami kedvére való ételt kap). És ami csalódás, nem nekünk, Adrinak. Ő nagyon szereti a babákat, gyerekeket. Bárhol meglát egy babát (TV, újság, könyv, utca...) már rohan is megszeretgetni. Csak átölelni és megpuszilni akarja őket, de sajnos sok gyerek nem értékeli ezt a szeretet rohamot. Megijednek, elbújnak, vagy a szülök húzzák el a gyereküket. Ez nagyon szomorú, mert a szeretet az, amiből mostanában a legkevesebb van a világban, és olyan jó, ha valakiben megvan még ez az érzés, és még ha ki is tudja mutatni... Vajon milyen felnőtt lesz azokból a gyerekekből, akik magukba zárkóznak, vagy anyjuk háta mögé bújnak, ha egy ölelő kicsi kar közeledik feléjük? A lényeg, hogy Adri soha ne felejtse el, milyen jó dolog szeretni, milyen jó, ha egy ölelésben elbújhat az ember a világ elől, és ne felejtse el: a szeretetnek hatalma van.