Király-ságunk mindennapjai

Ez az idő is eljött! 14 hónap és 5 nap után most vagyunk először egyedül, Adri nélkül éjszaka. Furcsa, nagyon furcsa. A pici annyira a részemmé, életemmé, mindennapjaimmá és perceimmé vált, hogy most csak kóválygok csöpp albérletünkben. Nézegetem a játékait és 5 percenként sms-t írok nagyinak, hogy minden rendben van-e. Persze minden oké, de azért izgulok. Mégis most vagyunk egyedül először, egymás nélkül. Vajon neki hiányzom? Remélem igen, és bízom benne, hogy mégsem. Nagyi nagyon szereti őt és ez viszont is így van, de mégis. Valami űrt érzek, hiányt. A kicsi meleg test hiányát, aki fürdés után hozzám bújik majd a karjaimban alszik el, miközben halkan szuszog, és néha elmosolyodik álmában. 9 hónapig hordoztam magamban, majd az elmúlt évben is szinte el sem váltunk egymástól. Várom a reggelt, de remélem azért Adri jól fog aludni. Én éber leszek, mert kértem anyut, hívjon, ha a kicsi nagyon sír és már repülök is. Majd meglátjuk mi lesz! Jó éjszakát