Vasárnap délelőtt Adri a református gyülekezet tagja lett hivatalosan is, amikor is Álmos lelkipásztorunk megkeresztelte kicsi lányunkat. "Ígérjük és fogadjuk" - eképpen tettünk fogadalmat arra, hogy akarjuk, gyermekünk a keresztség által az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyház tagja legyen és hogy idővel a konfirmáció alkalmával ő maga, önként tegyen vallást Istenbe vetett hitéről. Mi pedig törekedni fogunk arra, hogy Adrit továbbra is a hitben és szeretetben neveljük. Ami a szertartást illeti: nálunk, reformátusoknál a keresztelő úgy zajlik, mint egy szokásos vasárnapi istentisztelet. A gyülekezet előtt kereszteli meg a lelkész a gyermekeket, az istentisztelet első 20 percében. Adri sajnos nagyon fáradt volt, mert szombatról vasárnapra virradó éjszaka 2-3 óránként felébredt, ezért sírt, hisztizett, a keresztvíz alól próbált menekülni, de amikor megszólalt az orgona és a lelkész énekelni kezdett, megnyugodott, és még táncolt is. A keresztelő után apa kivitte Adrit a templomból, de még az épületben maradtak, ugyanis van két szoba: az egyik az ovisoknak a másik 0-3 éves korú gyermekeknek. Ez utóbbiba mentek Laciék, hiszen a kicsiknek fenntartott szoba tele van játékkal, és még az istentiszteletet is hallgatni lehet a hangszórókon keresztül. Én és a család többi tagja pedig a templomba maradtunk és végig hallgattuk az istentiszteletet, ami ismét felemelő és nagyon szép volt. Utána megkaptuk az emléklapot majd haza mentünk anyu lakásába és itt ünnepeltünk. A keresztmama a húgom lett. Békés, szép vasárnap volt. Sajnos csak két kép készült, ezeket itt lehet megnézni más képek társaságában.
Keresztelő
