Király-ságunk mindennapjai

Próbáljuk Adrit leszoktatni a hisztiről és a "mindent nekem, de azonnal" viselkedésről. Mindezek mellett pedig élvezzük, hogy kislányunk éli a maga kis öntörvényű életét. Addig küzd különböző dolgokért, amíg meg nem szerzi őket, vagy rájön, hogy érheti el. Például: nagyon szeret számítógépezni, ami nála abból áll, hogy őrült módon tologatja az egeret, és püfföli a klaviatúrát, mindeközben pedig élvezi a monitoron felvillanó különböző figyelmeztetéseket. Persze mi ezt nem hagyjuk neki, csakhogy rájött hogyan tud felmászni a puffra, onnan pedig mindent elér. Hiába toltuk el onnan, ő visszatolja és minden indul előröl. Ellenben nagyon rendszerető: segít teregetni: adogatja a ruhákat; ha véletlenül nyitva hagyjuk a WC tetejét és ő észre veszi, szól nekünk, megfogja a kezünket, odavezet a WC-hez és megmutatja, mi a gond. A pisis pelenkáját, pelenkázás után elviszi és kidobja a szemetesbe!! Ha azt mondom porszívózunk, oda megy a szekrényhez, ahol a gép van, segít kivenni, majd ha végeztem, segít feltekerni a kábelt. Ki tudja nyitni a hűtőt, amiből egyenlőre még inkább csak kipakol, de már előfordul, hogy sikerül be is rámolni. Ha azt mondjuk neki, hogy megyünk sétálni vagy a nagyihoz...rögtön megy a cipőjéért, leül és várja, hogy ráadjuk. Amikor reggel felkelünk, illetve ő kelt minket, reggelizik, majd mi még lustálkodnánk egy kicsit, de ezt nem tehetjük: lehúzza a takarónkat, elveszi a párnánkat és viszi az ágynemű tartóhoz, mivel reggel van és be kell ágyazni. Úgyhogy ha ő felkel, akkor mi is, sajnos. Így élünk mostanában.