Egyre izgalmasabban telnek a napjaink Adrival. Most, hogy felfedezte a sétálás örömét az utcán is, gyakorlatilag szinte mindig menni akar. Hozza a kis cipőjét, majd elindul a bejárati ajtó felé jelezve, hogy ő indulásra kész. Teljesen mindegy, hogy én éppen a porszívóval a kezemben állok a szoba közepén, vagy a konyhában sütök-főzök, a lényeg, ha ő menni akar, menni kell. Persze a nagy melegben akármennyire is szeretné, nem megyünk ki, ezért a sétáinkat reggel 9-11 óra és délután 16-18 óra között szoktuk megtenni. Ilyenkor sétálunk a játszótérre (kedvenc a hinta és a csúszda), vagy a hegyoldalba megyünk, a gőtés tóhoz, vagy a lakótelepen vonulunk és nagy feltűnést keltünk, ugyanis Adri mindenkire mosolyog, és ezzel leveszi az embereket a lábukról. Ráadásul sokan megdöbbennek, hogy 10 hónaposan milyen ügyesen jár. Ő pedig élvezi a feltűnést. Egyébként a nagy kedvencek a kutyák galambok, kisbabák és autó kerekek.
Szombaton rendezvény volt itt nálunk Békásmegyeren: néztünk hastáncosokat, néptáncosokat, meghallgattuk a Szandi koncertet, megnéztük a körhintákat, kint voltak tűzoltó és mentőautók, azokat is megcsodáltuk. Vasárnap pedig nagyokat pihentünk mind a ketten (apu dolgozott) délután pedig nagyival sétáltunk. Egyszóval kellemes, nyugodt hétvégénk volt.
