Szinte elképesztő, hogy lassan ismét eltelik egy év! Tavaly már hármasban ünnepeltük a Nagyszakállú érkezését, bár igaz, Adri akkor még csak a pocakomban volt, és nem tudtuk még, hogy valójában Adri lesz, vagy esetleg Péter. De most, egy év elteltével, a lassan fél éves pici lányunkkal teljesen új értelmet nyernek az ünnepek, így december 6-a is. Bár a kicsi még nem sokat érzékel a körülötte lévő izgalomból, készülődésből, csak az tetszik neki, hogy a szaloncukor és a csoki mikulás papírja milyen hangosan zörög, és olyan szép színes. De jövőre már ő is tudni fogja, ki is Mikulás bácsi, és hogy valójában mit is ünnepelünk december 24-én. Most még csak kíváncsian figyeli, hogyan készülünk mi, a nagyok, az ő első karácsonyára, ami reméljük, nyugodt, békés, meghitt és szeretet teljes lesz.
Mindeközben újabb fejlemény is történt: Adri egy hete fordult először hátáról a hasára! Úgyhogy a forgás dolog kilőve, ezen is túlvagyunk! És nagyon büszkék vagyunk rá, de azt hiszem ő is magára, ugyanis amióta rájött, hogy nem csak hasról hátra, hanem már visszafelé is megy a forgás, egy nyugodt percem sincs. Ahogy leteszem az ágyra, máris forog, és azonnal a hasán van, nyúl a játékaiért, majd visszafordul a hátára és játszik, "beszél" a megszerzett tárgyhoz. Egyfolytában attól félek, nehogy leessen, mert a forgás következtében folyamatosan változtatja is a helyét. Ugyanakkor, most hogy rájött, hason is jó, kezd négykézlábra emelkedni és úgy rugózik, olyan, mintha elakarna indulni, de 5 másodperc után újra hason van, még nem bírja el a súlyát. De legalább próbálkozik!
Képek hamarosan!
