Adri nagyon eleven, vidám kislány. Mostanában pedig különösen az. Rengeteget "beszélget" velünk, a játékaival, és újabban sokat mesél a függönynek és a radiátornak is. Nagyon élvezzük a sok érdekes, új hangot, a sikontgatásokkal fűszerezett nevetését. Az már nem is hír, hogy sikerült a lábát a szájába vennie, és amióta erre rájött, gyakorlatilag szinte mindig tele van a szája, és a paletta igen változatos: játékok, vagy a keze, sokszor a lába, de természetesen az ennivaló sem elhanyagolható. Szóval, amikor épp nem "beszélget", akkor valamit rág, és persze szüntelenül folyatja a nyálát. Mindenre.
Amit azonban mostanában mégis a legtöbbet csinál, az a kúszás a hátán, hátrafelé!!!! Ez roppant érdekes, mert hiába próbálom tanítgatni, hogy próbáljon a hasán előre felé mászni, ezek a kísérleteim mindeddig kudarcba fulladtak. Adri villámgyorsan a hátára fordul a hasáról, és már kúszik is hátrafelé. Mindezt pedig olyan sebességgel teszi, hogy másodpercek alatt eljut az ágyunk egyik végéből, a másikba. Vagyis folyamatos odafigyelést igényel, ami nem baj, mert mi nagyon élvezzük ezt a sok újdonságot, amit a kicsi lányunk produkál.
Adri a kis bárány...
