Nagyon rég nem készítettem már új bejegyzést, ezért most megpróbálom ezt a hiányt pótolni. Sok minden történt az elmúlt hónapban velünk. Adri elég jól viseli, hogy dolgozom, hiszen a nagymamája és az apukája féltő szeretettel gondoskodnak róla. Én már kevésbé viselem jól, de dolgozni muszáj. A kicsi továbbra sem beszél, de talán mostmár kezdi összekötni a szavakat egyszerű mondatokká. A kedvencei: "mama nem" vagy "apa nem". Ezeket naponta többször is képes hangoztatni. A szobatisztaság már 2 hónapja működik, nincs is ezzel problémánk. Sőt már egyedül ül a WC-re, egyedül öltözik, vetkőzik és választja ki az aznapi ruháját. Nagyszerű egyensúly érzéke van, ami leginkább abból látszik, hogy a száguldó HÉV-en kalauzokat megszégyenítő ügyességgel rohan a kocsi egyik végéből a másikba, amíg én botladozva rohanok utána, néha egy-egy kedves utas ölébe végezve kicsi lányom üldözését. De sebaj, addig jó, amíg eleven. És ezzel nincs is gond. Továbbra is nagy szeretettel fordul a kicsi gyerekek, az idős emberek és az állatok felé. Ennek nagyon örülök. Az idős néniknek segít húzni a bevásárló kocsit, megtartja az ajtót - ha tudja - az édesanyáknak pedig a babakocsikat segít tolni. Valóban nagyon helyes ilyenkor.

Mi, felnőttek pedig belevágtiunk a lakásfelújításba. Szeptember végén költözünk. Már csak a villanyvezetéket kell behúzni a lakásba és szerelvényezni kell, utána jöhet a festés, tapétázás. Ez utóbbit Laci és jó magam fogjuk elkövetni hétköznap délutánonként, lévén, hogy én hétvégén, Laci pedig hétfőtől szombatig dolgozik. A vízvezeték és gáz szerelést burkolást és a villanyt szakemberre bíztuk. Remélem Adri is megszereti majd az új helyet. A szobája ablaka előtt áll egy régi, öreg fenyő, amin él egy mókus család. Nagyon kedves kis állatok.

A munkahelyemen továbbra is jól érzem magam. Nagy segítség, hogy csupa kedves emberrel dolgozom együtt, és a vásárlók is kedvesek. Jó érzés, hogy van munkám, és szívesen megyek be dolgozni, annak ellenére, hogy mindeközben Adri nagyon hiányzik és még sok idő lesz, amíg átállok erre az új életvitelre. De törekszem a minél gyorsabb átállásra. Az újabb kihívás most azonban a festés, tapétázás és a költözés lesz!