A minap arra gondoltam, miközben Adrit figyeltem, aki minden erejét összeszedve próbálta szájába tömködni a legnagyobb játékát, amibe a kapálózásai során beleakadt, hogy milyen őrült tempóban rohan az idő. Még csak most született és már lassan felfedezi a kezét, és nyúlni fog a játékaiért, aztán majd felül, később feláll, és maholnap már beszélgetni is fogunk egymással!
Az elmúlt hónap legnagyobb eseményei: egy kirándulás, sok gőgicsélés, mégtöbb mosoly, egyre kevesebb hiszti, nyugodt éjszakák, az első névnap, sok nyálbuborék, "mindent a szájba, de rögtön!" és a lényeg: beindult a fogzás!
A jó időt kihasználva, augusztus végén arra gondoltunk, hogy egy szombati nap, kicsit messzebb merészkedünk, mint a lakótelep határai. Végül nagyon messzire nem jutottunk, csak a Pilisbe, kirándultunk egyet Dömörkapunál. Élveztük a friss levegőt, a patak csobogását és a madarak csicsergését. Jó érzés volt kicsit távolabb lenni az otthontól, és úgy tűnt Adri is élvezte a friss levegőt! Sokat mosolygott ránk és viszonylag kevés hisztivel át is vészeltük a napot.
Szeptember 8-án volt királylányunk első névnapja. Ő még nem tudja, hogy neki már ilyen ünnepe is van, de mi azért felköszöntöttük őt, és megleptük egy játszószőnyeggel. Köszönjük a barátainknak és a családnak is a sok elektronikus képeslapot és a szóban kifejezett jókívánságokat! Szóval játszőszőnyeg: ez nem más, mint egy kör alakú, puha takaró, amire rá lehet csatolni két szivacs rudat, amiről lelógnak csörgő játékok, név szerint egy hold, egy csillag és egy felhő. Ez utóbbinak volt Adrinál a legnagyobb sikere, ugyanis ennek az alján tükör van, és mint kiderült, nincs is annál izgalmasabb, mint magunkat viszont látni egy másik tárgyban! Ennek örömöré mostanában elég sűrűn látogatjuk az előszobában található nagy fali tükröt, amiben Adri, ahogy észreveszi magát, mindig egy bájos mosollyal nyugtázza: "igen, még mindig elragadó vagyok".
Megjegyzem, hiába van kicsi lányunknak egyre több színes, izgalmas, és legfőképpen hangos játéka, a sláger - és ez örök igazság - a műanyag flakon, főleg, ha még van benne egy kis víz. Ugyanis ez a leghangosabb, és ahogy mozog benne a víz és megtörik rajta a fény, valóban izgalmas látvány. Úgyhogy, mivel még nem tudja megfogni a nagy üveget a kicsi kéz, ezért többnyire én vagyok a keze, és az arca előtt mozgatva a flakont, együtt gyönyörködünk a vízcseppek játékában.
Az eltelt három hónap izgalmas történései közé tartozott a sok kedves baráti látogatás is. Bár izgalom legfőképpen csak nekünk volt: egyfolytában attól idegeskedtünk, hogy Adri ne sírjon, nyugodt legyen és aranyos, hogy mindenkinek megmutathassuk, milyen tündéri kislányunk van. Persze, sokszor éppen fordítva sült el a dolog, de mindenki jól tolerálta kicsi lányunk hisztijeit, és megnyugtattak: egy csecsemőnek az (is) a dolga, hogy sírjon, hiszen ő így kommunikál velünk! És ez így van! Úgyhogy mindenkinek köszönjük a kedves szavakat, a bátorítást, a sok jótanácsot és a sok ajándékot!
Ami azonban mostanában leköti a mindennapjainkat, az a fogzás miatti izgalom. Bár még korainak tartotta a védőnőnk is, de a tünetek arra utalnak, hogy hamarosan kibújnak az első fogacskák. Adri igen nagy mennyiségű nyálbuborékokat bocsájt ki magából, és igyekszik mindent, ami a keze ügyébe kerül, és meg tudja fogni, a szájába tuszkolni. Ráadásul igen nagyon élvezi, ha az ínyét masszírozzuk! Ez utóbbit szintén a védőnőnk tanácsolta. Szóval, most figyelmünk egyértelműen Adri szájára, pontosabban a szájában végbemenő változásokra irányul. Remélem nagyobb fájdalmak nélkül leszünk majd túl ezen az időszakon is!
