"Az apai szív remekműve a természetnek!"
(Marcel Prévost)
A fenti idézet minden szava igaz az én csodálatos férjemre, aki, félretéve minden ambícióját, hogy márpedig létrehozza a családi amerikai foci csapatot, ha máshogy nem, hát pompom lányt nevel kislányából, és feleségéből -ez is több mint a semmi - könnyes szemmel ölelte volna magához elsőszülöttjét, ha a drága kincs nem az ő kezébe ürítette volna kicsi gyomra első tartalmát! Vicces lehetett, ahogy a nagy és erős apa, az arcán vad rémülettel könyörög az őt körülvevő és egyébként harsányan kacagó nővéreknek, hogy akkor most mégis mit tegyen? Ez a kis csomag, aki üvölt, teljesen szétázott a keze, lába, és nem mellékesen most tisztelte meg a nagy és büszke férfit, gyakorlatilag azonnal belopta magát az apai szívbe. Azt hiszem ekkor kezdődhetett a szerelem, ami három hónap elteltével csak erősödött Laciban. Hihetetlen, hogy Adri és ő mennyire egy hullámhosszon vannak. Nagyon örülök ennek, és ígérem a következő gyermekünkkel létrehozzuk majd a Rexking Family amerikai focicsapat alapjait! De ne rohanjunk ennyire előre!
Szóval június 20. Reggel izgatottan mentem CTG-re. Sajnos továbbra sem mozgott a kicsi. Leküldtek ultrahangra. Kiderült: nincs magzatvíz. Ez már nem játék! Nagyon ideges voltam, ráadásul majd szomjan haltam, és a gyomrom is korgott. Kint pedig 35 fokkal tombolt a nyár! Délután egy óráig megjártam a pokol összes kamráját. Féltem, és féltettem. Én nem számítok, de Adrinak ne legyen semmi baja! Végre megérkezett a nővér, és levitt a vajúdó szobába, hogy előkészítsenek a műtétre. Sajnos itt már szó sem lehetett normál szülésről, mert a kicsinek nem lett volna ereje végig csinálni az egészet! Kaptam két infúziót, antibiotikumot és aztán irány a műtő. Meglepő módon semmi rosszat nem tudok írni a császármetszésről. Nem fájt az érzéstelenítés és maga a műtét sem volt kellemetlen. De soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a fejemhez tették a kicsit! Csodálatos érzés volt. Sírt és sírtam én is. A hideg műtő aszatlon elöntött a melegség: anya lettem! Enyém a világ legszebb kislánya, az én csodám! 13:52 perckor jött világra, 51 cm és 2520 gr-al, hatalmas élni akarással és kitartó üvöltéssel. Ja, és az Apgar tesztje 10 pontos lett! Kell ennél több? Ami ez után történt, arra már nem nagyon emlékszem. Nagyon fáradt voltam. De azt tudom, ahogy ment ki az érzéstelenítő, üvölteni tudtam volna a fájdalomtól. Ma már azonban nem is emlékszem a fájdalmakra.Csak arra a pillanatra, amikor először ölelhettem igazán magamhoz. Alig mertem megfogni a csöpp testet. Ma pedig...Hihetetlen! Még csak három hónapja történt mindez, mégis sokkal többnek tűnik! És hogy mi történt június 20. óta? Nagyon-nagyon sok minden!
Adri 3 naposan.