Nálunk már egy hete fehérbe borult a táj. Míg néhány buszmegállóval lejjebb a szürke, komor nagyváros vár minket, addig itthon, a város felett 410 méterrel csak a puha fehér csönd vesz minket körül, s az egész olyan, mintha egy álombéli, hófödte tájon sétálnánk. Meseszép, és ezt a csodát Adri is nagyon élvezi, mert nagyokat szánkózunk, sétálunk. Már a mókusaink is egyre bátrabbak, remélem hamarosan az ablakunkig merészkednek, hogy ők is, akárcsak a madarak lakmározzanak a kitett dióból, magokból. Bízom benne, hogy a hó kitart karácsonyig. Olyan szép lenne úgy az ünnep!
Ilyen az ablakunk előtti világ
Adrival a Normafánál jártunk
