Lassan egy hónapja, hogy a saját otthonunkban lakunk, és egyre jobban élvezzük. Megismerkedtünk a környék néhány nevezetességével, pl.: Jókai emlékház, Disznófő... Nagyokat sétálunk az erdőben, sok makkot, gesztenyét szedünk, Adri egyre jobban élvezi a minket körülvevő állat-és növényvilágot és a friss levegőt. Itt a kertben néha felbukkan egy fácán és egy gyönyörű sas, sok fajta madár, és van egy mókus családunk is. Nemsokára, ha az idő is engedi, akkor kipróbáljuk a Gyermekvasutat is. Megismerkedtünk az új védőnővel, aki egy nagyon kedves középkorú néni, nagyon meg volt elégedve Adrival, kivéve a beszédet. Sajnos a kicsi továbbra sem beszél, ezért megkértük a család egy nagyon régi barátját, aki gyermekpszichológus és beszédfejlesztéssel is foglalkozik, hogy jöjjön el hozzánk és mérje fel Adri beszéd készségét. Különböző teszteket végzett és engem is kikérdezett. A végeredmény az lett, hogy bár Adri egy nagyon okos, intelligens kislány, motivált, érdeklődő, hatalmas passzív szókincse van, de sajnos a beszéde fél évvel lemaradt a kortársaitól. Ezt különböző gyakorlatokkal lehet és kell fejleszteni, úgyhogy minden nap legalább fél órát beszédfejlesztő gyakorlatokat végzünk. Mindez egyébként sajnos összefügg a szülés körüli problémákkal, illetve van genetikai oka is. Minden esetre most a cél, hogy év végére mondatokban beszéljen.
Egyébként szerencsére minden rendben, én már két helyen is takarítok, Adri jön velem, és olyan aranyos, ahogy segít, vagy játszik az idős házaspárral, akiknél takarítom a lakást. Így már van 3 állásom, ezért remélem anyagilag is helyre jövünk év végéig. Én ezen dolgozom és Laci is. Folyamatosan jönnek a barátaink is, hogy megnézzék az otthonunkat, ezért szerencsére mozgalmasak a mindennapok.
