Sajnos számlatartozás miatt kikapcsolták a mobiljainkat, majd a netet és a vezetékes telefont is, így 1 hétig élveztük a csendet, kizártuk a külvilágot, és csak azzal érintkeztünk, aki leküzdve az akadályokat, megkeresett minket. Érdekes tapasztalat szerzés volt, kiderült kinek számítunk igazán: az egyetlen és legjobb barátomnak és az édesanyámnak. Sebaj, ennyi pont elég. Hétvégére aztán sikerült pénzt szereznem és kifizettem a tetemes tartozást, mostmár ismét minden kommunikációs csatornán elérhetőek vagyunk. Családunkban egyébként időközben kiscsillag született Adri személyében. Ugyanis szivacs módon minden új információt magába szív és azonnal le is utánozza a megfigyelt dolgokat. Utoljára például a néptánc elemeit sajátította el: nézte a Csillag születik című műsorban a táncos lábú srácokat, majd ő is elkezdett táncolni, és néhány lépésében sikerült is felfedeznem valami ősi magyar ritmust. Szédületes a kislányunk. Mindeközben készülünk a karácsonyra, főleg lélekben, mert egy nagyon nehéz évet zárunk, de szerintem ennél több nem is kell: szeretet, béke és nyugalom. Örülni fogok, ha ez a három dolog teljesül. Kedves ismerősöm blogját olvasva, arra gondoltam egy számomra kedves verset idézek, amit gyerekként kívülről tudtam, így is felkészítve lelkünket közeledő ünnepek hangulatára.

Gazdag Erzsi: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
„Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"