Adri mostanában egyre több érdeklődést mutat az arcok és kezek iránt. Tegnap közel hajoltam hozzá, hogy adjak egy nagy puszit a pofijára, és jó darabig ott is ragadtam pár centire az arca fölé hajolva, ugyanis ahogy meglátta, hogy elérhető közelségbe került hozzá a fejem, rögtön elindult felfedező útjára a kis keze: először megmarkolta az orromat, lévén az áll ki az arcomból, és az fogható meg legkönnyebben, majd benyomta a szemeimet, megkarmolta az arcomat, majd elégedetten nyomkodta a számba pici ujjait. Ez utóbbi nagyon tetszett neki, mert azt játszottam, hogy: "hamm, bekapom a kicsi kezed". Ő pedig ezen felbuzdulva, megmutatta, hogy ő is be tudja kapni az ujjait, és nagy lendülettel, már mind a két kezét tömte a szájába, utána pedig újra az én számba próbálta gyömöszölni őket. Majd miután megunta az arcom feltérképezését, észrevette, hogy a hajam előre lóg, ahogy fölé hajolok, és azt hiszem valami ilyesmit gondolhatott: "de aranyos anyu, ide lógat nekem kapaszkodót, amibe csimpaszkodva akár fel is ülhetnék". És mindezeken felbuzdulva már meg is ragadta a lelógó tincseket, mit sem törődve az én igazán hangos "Jaj ez nagyon fáj" tiltakozásommal, és már húzta is magát ülő helyzetbe. Na ez volt az a pont, amikor eldöntöttem: mostantól használni fogom a hajpántomat és a hajgumit, hogy minél kevesebb, ehhez hasonló élményben legyen részem, Adrinak pedig keresek valami más tárgyat, aminek a segítségével megpróbálhat felülni. 

A kéz: hát igen, ez is nagyon jó elfoglaltság. De nem a sajátja, hanem mindenki másé. Kicsi lányunk ugyanis nagyon élvezi, ha az arca felett különböző figurákat mutogatunk neki, majd ahogy elérhető közelségbe kerül hozzá valamelyikünk keze, máris elkapja, és hihetetlen gyorsasággal próbálja meg valamelyik ujjunkat a kicsi szájába gyömöszölni. Ez persze azzal jár, hogy családunkban megnőtt a szappan fogyasztás, mert igen gyakran mosunk kezet, nehogy valami kárt tegyünk a kicsiben.

Adri sajnos két hónapja már csak tápszert kap szinte, ezért úgy döntöttünk, hogy elkezdjük a hozzátáplálást, mert a tápszer kevésnek bizonyul, ugyanis hónapok óta először, kicsi lányunk felkelt hajnalban (fél ötkor), mert éhes volt, és a 180gr tápszer egy étkezésre kevésnek bizonyult. Ezért kipróbáltuk a sárgarépa pürét, először ebédre. A kezdeti fintorgás után szerencsére úgy tűnik kedvező fogadtatásra talált Adrinál az új íz! Ennek nagyon örültünk! Így holnap újra megpróbáljuk megetetni, hátha több fogy majd belőle mint ma!

A répapüré és Adri első találkozása