Adri mostanában képtelen felfogni, hogy még nagyon korai, hogy felüljön. Mindegy, hogy a hátán fekszik, vagy az ölünkben van, minden áron fel akar ülni. Ahogy nyújtjuk felé az ujjunkat, elkapja és már ülne is föl. Ezért néha eleget teszek a kérésének, és segítek neki. Amikor pedig ül, kihúzza magát, és forgatja a fejét jobbra-balra, nézelődik, majd eldől, mint egy krumplis zsák. Kíváncsi vagyok, hová vezet mindez.
A másik érdekes dolog, amit tegnap óta csinál: pelenkázás közben megfogja a lábait, és húzza maga felé. Ezért már szinte nem is kell tartanom a lábait, amíg tisztába teszem, ugyanis ő segít nekem. Ennek igazán örülök, mert megkönnyíti az egész procedúrát! :)
Így ül Adri
