Mikor a gyermek gőgicsél, Az Isten tudja, mit beszél! Csak mosolyog és integet… Mit gondol? Mit mond? Mit nevet? S mint virággal az esti szél, Az anyja vissza úgy beszél, Oly lágyan és oly édesen… De őt sem érti senki sem. Hogy mit beszélnek oly sokat, Apának tudni nem…